Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

A feltétlen őszinteség mindig jobb, mint a titkolózás. Egyik tanul­ságos esetből azt szűrte le, hogy a szülők megoldhatatlan viszálya esetén még a válás is sokkal jobb a gyermek számára, mint a folytonos titkoló­zás és a feszült helyzet fenntartása. A nevelőnek minden tanítványa esetét egyénileg kell tanulmányoz­nia. Jung a nevelésben elveti az „Erósz" freudista dogmáját éppúgy, mint az érvényesülési vágy adleri elvét. Minden esetet külön, gondosan, előfeltevésmentesen kell vizsgálni, — néhol Freudnak lesz igaza, máskor Adlernek. A gyermek helyes, gondos, szakszerű tanulmányozása előfel­tétele a nevelés sikerének; ebből következően a pedagógusnál elenged­hetetlenül fontos a lélektani műveltség. Dogmamentes álláspontjával függ össze, hogy Jung nem feltétlenül híve a nemi felvilágosításnak sem, sőt némelykor — és ez igazán szem­betűnő eltérés a freudizmustól — a „gólyamesét" is megengedhetőnek tartja. Amint Jung hatása alatt Noszlopi László írja [30] : „A gólyamese is megfelelő, de természetesen csak addig, amíg a gyermek a történet­előtti ember szimbolikus gondolkodásának fokán áll." Az ilyenféle érve­lés logikailag két szempontból is sántít : először azért, mert megalapo­zatlanul azt feltételezni, hogy a mai gyermek lelkileg — bármilyen élet­korban is, — a történetelőtti ember fokán áll. Másodszor az a bökkenő, hogy a „gólyamese" megengedése ellentétbe juttat a feltétlen őszinteség követelményével. Foglalkozott Jung a tehetséges gyermek nevelésével is. A tehetség legfontosabb megnyilvánulását a fantázia eredetiségében, következetes­ségében, intenzitásában és finomságában látta. Nem hallgatta el a tehet­séges gyermek negatív, nevelési szempontból problematikus vonásait sem: egyoldalúságát, ellentétek közt való őrlődését. A tehetséges gyer­mek nevelésiét olyan fontos feladatnak tartja, amelyet eddig a társada­lom elhanyagolt. A megoldást azonban nem abban látja, hogy a tehet­ségeseket külön iskolában neveljék, hanem abban, hogy a pedagógusok figyelmet fordítsanak a tehetségesek fejlesztésére, negatív vonásaik nyesegetésére. Vigyázzunk, hogy a tehetség ne kallódjék el; a zseni minden akadályon keresztül tudja vágni magát, a tehetség ellenben elkallódhat, megtorpanhat, ha nem nevelik megfelelően. Ehhez azonban a nevelőknek olyan magasabb színvonalú tudása, rátermettsége is szük­séges, amely megtalálja a kontaktust a tehetséges gyermekekkel. * * * A különböző mélylélektani irányzatok elveit, pedagógiai gondolatait sokan igyekeztek részletesebben kidolgozni. Sok vulgarizálás akad, de vannak ma is figyelemreméltó munkák [31]. Ezek közül, úgyis, mint nálunk legutóbb megjelentet, HERMANN Alice művét emelhetjük ki. (Emberré nevelés, Bp. Székesfőv. írod. Int. kiad. 1947.) E mű az előzőkben már említett Hermann Imre ösztöntanát érvényesíti a nevelés terén. A könyvből három fontos mozzanatot érde­mes jobban szemügyre vennünk: 256

Next

/
Oldalképek
Tartalom