Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

Az első világháború utáni években a freudizmusból kisarjadó pluralisztikus irányzatok terjedtek el. E pluralisztikus irányzatok szintén tudatalatti vágyakból, ösztönökből magyaráznak, azonban a freudi—adleri, lényegében monisztikus felfogással szemben több ösztönt vesznek figyelembe. így pl. HERMANN Imre négy ősi ösztönről: az önfenntartási, szexuális, megkapaszkodási és agressziós ösztönről szól [27]. Pluralisztikus jellegű Szondi Lipót ún. kísérleti ösztöndiagnosztikája is, A freudi lélekelemzéslből kisarjadó újabb irányzatok jelentékeny különbségeket mutatnak tehát, mint az e futólagos jellemzésekből is nyilvánvaló. Mégis joggal foglalhatjuk össze a freudi pszichoanalízist, az individuálpszidhológiát, a komplex-lélektant és egyéb pluralisztikus irányzatokat közös néven mélylélektani irányzatokként egybe. Mindezen irányzatokat együttesen jellemzi ugyanis, hogy nem elégszenek meg a tudati és felszíni jelenségek vizsgálatával, leírásával, hanem a tudatalatti tényezők, a lelki élet mélye felé irányulnak. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az elfojtásnak, gátlásnak és a szublimációnak is, (mely azonban természetesen más, differenciáltabb tartalmú és jellegű a pluralisztikus irányzatoknál, mint Freudnál). A XX. században elterjedt egyéb pszichológiai irányzatoktól a mélylélektan talán inkább módszerével és a tudatalatti szerepéről, mechanizmusról vallott felfogásával tűnik ki. A viselkedéslélektan (behaviourizmus) az alaklélektan, a faktor-elmélet, cselekvéslélektan elsősorban kísérleti módszereket alkalmaz. A mélylélektan viszont a megfigyelés sajátos módszerét (szabad asszociáció, illetve Jungnál ún. „kötött asszociáció" is) kapcsolja össze az analízissel, értelmezéssel, spekulatív általánosítással. * * * A mélylélektanok határozott hatással voltak a pedagógia területére is. Ahhoz ,hogy ezt a hatást, a mélylélektan pedagógiai gondolatainak jellegét világosan láthassuk, mindenekelőtt Freud ezirányú nézeteiből kell kiindulni. Freudnak pedagógiai érdekű elmélete a gyermeki szexualitás fejlődéséről szóló nézete, mert szerinte a gyermek egész fejlődésére a szexualitás fejlődése a legdöntőbb. Mint arra már rámutattunk, a tudásvágyat, intellektuális fejlődést is Freud lényegében a szexuális jellegű kíváncsisággal, a születésre vonatkozó gyermeki elméletek felállításával, az ilyen irányú tépelődési kényszerrel (Grübelzwang) hozta kapcsolatba. Ezeknél még fontosabb, konkrétebb egy későbbi műve. Freud „A lélekelemzés legújabb eredményei" c. 1932-ben megjelent művének (az idézeteket a Debrecenben 1943-ban, Pannónia nyomdában megjelent magyar kiadásából vesszük) 34. előadásában foglalkozik eléggé konkréten és gyakorlati szemszögből a pszichoanalizis gyermeklélektani és pedagógiai szempontú alkalmazásával. „A gyermek lélektani szempontból egészen más, mint a felnőtt, nincs felettes énje, a szabad gondolattársítás módszerével nem megyünk sokra, az indulat áttételnek, minthogy a szülők még reális szerepet töl252