Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

Jung mintegy felül akar emelkedni Freud és Adler — szerinte egyszerűsítő, reduktív — elméletein és új irányzatot épít ki. Jung első jelentős művében [25] páciensének, Miss Millernek fantáziálásából, ennek elemzéséből arra a gondolatra jut, hogy ezek a fantáziaképek meglepő egyezést mutatnak ősi, mitológiai elképzelésekkel. Ezeket az ősképeket (amelyeknek másai, szimbólumai a modern emberek tudattalanjában is megvannak), nevezte archetípusoknak. Mivel magyarázható az, 'hogy a mai emberekben ilyen ősi szimbólumok, archetípusok megvannak, felszínre kerülhetnek? A magyarázatot Jung abban látja, hogy a tudattalan nemcsak az egyéni elfojtott vágyakat, ösztönöket foglalja magában, hanem a távolabbi ősök, az ősember vágyai, ösztönvilága is — az öröklés révén a tudattalanban helyet foglal. A tudattalannak ezt az ősi rétegét nevezte Jung kollektív tudattalannak, szemben az egyéni tudatalattival. Az ember lelkiéletét egy komplexumnak tekintette Jung, innen nevezte pszichológiáját komplex-lélektannak. Ez az Én-komplexum tudatos és tudattalan részékből áll, a tudattalan pedig tovább tagolható az egyéni és a kollektív tudatalatti-ra. Jung „kollektív tudattalan"-jához hozzáfűzhetiük, hogy ez végső eredményben nem ellenkezik Freud „ős-valami"-jével, mert az ős-valami szintén tartalmaz ősi öröklött ösztönöket, vágyakat stb. A komplex-lélektannak az ember egész lelki életét átfogni igyekvő programja, relativista beállítottsága vezette őt a karakterológia irányába; ezzel is a freudi és adleri egyoldalúságon akart túljutni. 1921-ben jelent meg karakterológiai főműve [26]. Ebben két alapvető irányulást különböztetett meg: az önmagafelé, befelé irányulást (introvertált) és a tárgyak, külvilág, mások felé irányulást (extrovertált). Az embereknek e két fő típusán 'belül az alaptevékenységek jellegét veszi további osztályozó szempontnak. Az alaptevékenységékben a tudatalattiból fakadó lelki össz-energiának, a libidónak tevékenysége nyilvánul meg. Négy alaptevékenységet különböztet meg: a gondolkodást, érzést, érzékelést és az intuíciót. Ez utóbbi egészen irracionális funkció, mely a tudatalatti észrevevést szolgáltatja, nagy jelentőséggel bír Jungnál. Attól függően, hogy e 4 alaptevékenység közül az emberben melyik a legfejlettebb, további 4 típust különböztet meg a 4 főtípuson belül, ilymódon 8 típust különböztet meg. Már 1912-ben megjelent első nagy művében is, később pedig még inkább, az irracionális-misztikus szemléletet veszi bele a tudattalan vizsgálatiba, pszichológiájába. 1916-ban már a lelki kauzálitás feltételes voltát vallotta és az élet és sors irracionális voltát hirdette. Ez az irracionális-misztikus szemlélet tükröződik az archetípusok, mítoszok vizsgálatában, valláspszichológiai írásaiban is. Messze elkerült ez a szemlélet Freud alapjában véve determinisztikus-racionális (habár ellentmondásoktól terhelten racionális) módszerétől. Freud és Adler lényegében monisztikus magyarázatával szemben tehát Jungnál megvan az elfordulás a relativizmus, a pluralizmus felé. 251