Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

kül állítani, hogy a freudizmus táptalaja Ehetne a fasizmusnak. A freudizmusból ugyanis teljes egészéiben hiányzik a fajok különböző értékűsége, általában a fajelméleti gondolkodás. A freudizmus bizonyos biológiai sajátosságai, vonásai nem hozhatók egy kalap alá a fasizmus reakciós biológia tévtanaival. Az, hogy Freud elméletileg távol áll a fasiszta politikától, kiviláglik abból is, hogy a gátlást, kényszert, elnyomást olyan tényezőnek tartotta, amely bizonyos esetekben betegséget, neurózist okozhat. Gondolkodása és egyéni magatartása élesen szembenáll a fasizmus elméletével és gyakorlati politikájával egyaránt. Ennek illusztrálására itt csak a következő részleteket idézzük: „Nagyon különös korszakban élünk. Csodálkozva látjuk, hogy a haladás szövetséget kötött a barbársággal. Szovjetoroszország vezetői megkisérelték, hogy mintegy 100 milliónyi elnyomott embert jobb életkörülmények közé emeljenek. Eléggé elszántak voltak, hogy elvegyék tőlük a vallás „kábítószerét" és eléggé bölcsek, hogy a szexuális szabadság bizonyos szükséges mértékét megadják. Az olasz népet erőszakkal nevelik rendre és kötelességtudásra. (!) Szinte a megkönnyebbülés érzése fog el, mintha nyomasztó gond alól szabadulnánk, amikor a német népnél azt látjuk, hogy a szinte történelem előtti barbárságba való sülylyedés (!) bekövetkezhet anélkül, hogy valami haladó eszmére támaszkodnának [19], Szinte alig elképzelhető, hogyan írhatta le ezeket a sorokat olyan ember, aki a fasizmussal cimborál? Ami Freud idealista voltát illeti, ez eléggé bonyolult kérdés, Nézetünk szerint nem elsősorban és egyszerűen a „tudatalatti" szerepe itt a lényeg. Ezért nem pontos egyszerűen arra hivatkozni, hogy Freud szerint a tudatalatti határozza meg a létet. Az ilyesmi túlságosan könynyed, szinte szójátékkal való bizonyítás. Freud ugyanis a tudatot és a tudatalattit is nem szellemileg értelmezi, hanem materiálisán, topikailag. Persze, az is igaz, hogy a tudattal és tudatalattival kapcsolatban fiziológiai alapokat, folyamatokat, nem vizsgál. Ennek ellenére azonban a tudat és a tudatalatti nála az emberi létnek, idegrendszernek része, tehát nem immateriális. Freud felfogásának társadalmi alkalmazása és kivetítése azonban már idealistává lesz akkor, amikor a gazdasági viszonyok helyett a tudatalatti tényező alapján próbál magyarázni. Freud tehát ismeretelméletileg, szorosabban szakmailag többnyire nem idealista, inkább ösztönös materialista, ez nem akadályozza meg azonban abban, hogy néhol agnosztikus- véleményeknek ne adjon helyt és társadalmi nézeteiben ne legyen idealista. Az a kritikai vélemény, hogy Freud népszerűsítője a metafizikai gondolkodásnak, sem állítható minden további megszorítás nélkül. Az kétségtelen, hogy materialista dialektikus mozgástörvényekről, legalábbis ezeknek tudatos alkalmazásáról, nem szólhatunk nála, és ugyanakkor beállítottságában, annak mélyén konzervativizmus rejlik. Van viszont elméletében néhány figyelemre érdemes dialektikus vonás is. így pl. beszél az ösztönök fejlődéséről; igaz, hogy ez a fejlődés inkább belső folyamat. Megvan nála az ösztönöknek bizonyos dialektikus szemlélete is, amint erre rámutattak [20], a szükségletek dialektikáját az ösztönenergiák Ökonómiájában Freud fedezte fel. A ,, Wiederholungs221}