Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

zwang" a „Lustprinzip" és az is dialektikus vonás, ahogyan az Én és az ős-valami dinamikáját felfogja. Orvosi, diagnosztikai felfogásának dialektikus eleme az, hogy az alkat és a sors szerepét a betegségek keletkezésében nem választja mereven külön, látja a kettő közötti kapcsolatot, amint erre Ferenczi Sándor a figyelmet felhívta [211 : ,,A külső és belső kórokozó momentumok terméketlen ellentétét, a sors és. konstitúció kórokozó hatása közötti vélt alternatívát fel kell adni és a neurózisok aetiológiájában, mind a kettőt figyelembe kell venni, mert mindkét momentum egyenként vagy összesen lehet betegséget okozó, hogyha általa relatíve túl erős libido-feilgyülemlés követlkezik be." (I. m. 8. lap.) Mindezen dialektikus vonások, elemek megléte ellenére semmiképp sem állíthatjuk azt, hogy Freud egészében dialektikus, vagy pláne materialista dialektikus, mert ezek a vonások nem teljesen tudatosan, tervszerűen jelentkeznek nála és nem átfogó jelentőségűek gondolkodásában. Nézetünk szerint azonban mégis elveti a sulykot az, aki Freud gondolkozásának csak metafizikus jellegét hangsúlyozza egyoldalúan. Azt sem lehet megalapozottan állítani, hogy Freud irracionalista, a tudományosság nimbuszával ruházza fel az irracionalizmust. Kétségtelen ugyan, hogy az ösztöntan kiépítése, a szublimáció és a lelki szimbolika feltárása tartalmazhat irracionális elemeket és könnyen irracionális vágányra csúszik. Egészében azonban Freud gondolkodását a determinizmus, az ok-keresés, az ösztönök és egyáltalán a tudatos és tudattalan lelki-élet racionális magyarázata jellemzi. E tekintetben jelentékeny különbségeik vannak Freud és egyes, később más útra tért követői, pl. Jung között, aki határozottan az irracionalizmus, a kauzális felfogás pszichológiai érvényességének kétségbevonása felé hajlik [22]. Ezt a körülményt aligha hanyagolhatja el a bírálat, mert Freud elméletének torzítását jelenti. Ide tartozik Freudnak az a szilárd álláspontja is, amelyet a tudomány és általában a tudományos világnézettel kapcsolatban hangoztat. A tudományos világnézetnek Freud szerint „a reális világ hangsúlyozásán kívül főleg negatív vonásai vannak, mint az igazságra való törekvés és az illúziók elutasítása. Aki embertársai közül a dolgok ilyetén állásával nincs megelégedve és pillanatnyi megnyugtatására többet kíván, az ott szerezheti be azt, ahol neki tetszik. Nem vesszük ezt tő'le rossznéven, segíteni nem tudunk neki, de kedvéért másképpen gondolkozni sem." (Freud: A lélekelemzés legújabb eredményei, Debrecen, 1943. Pannónia nyomda, 216. lap.) Az idézet alapján felmerül a kétely: jogos-e irraoionalistának tartani azt, aki ennyire síkraszáll a realitásért, az illúziók ellen? Freud kritikusai közül a német METTE bírálata is nagyrészt már az előzőkben felvetett szempontokat veti fel. Pavlowal is egybeveti Freudot (főleg az álom tannal kapcsolatban) és kifogásolja, hogy a fiziológiai kérdéseket elhanyagolta. Ez kétségtelenül helytálló kritikai szempont általában Freuddal kapcsolatosan. 249