Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

tudjuk nélkülözni a kényszert, a gondolkodás eltiltását (?)"... „És udvariasan meg is kérdezhetnék, hogy mondjuk hát meg mi, hogyan lehetne azt másképpen csinálni. Ezzel azután elevenünkre tapintanának. Nem tudnék semmiféle tanácsot adni. Bevallanám, hogy ezen kisérlet feltételei engem és a hozzám hasonlókat elriasztották volna, de nem egyedül rajtunk áll a dolog. Vannak férfiak, akik a tett emberei, akiknek meggyőződése megingathatatlan, akik nem ismernek kételyt és érzéktelenek mások fájdalmaival szemben, ha azok céljaikat keresztezik.". .. „Talán csak a jövő mutatja majd meg, ... hogy a társadalmi rend döntő átalakítása kevés eredménnyel kecsegtet mindaddig, míg új felfedezések segítségével a természeti erők feletti uralmuk nem fokozódik, ami megkönnyíti szükségleteink kielégítését."... „Azokkal a nehézségekkel, melyeket az emberi természet fékezhetetlensége jelent minden emberi közösség számára, még azután is hosszú ideig kell majd küzdeni." („A lélekelemzés legújabb eredményei", 215—216. 1.) Kétségtelen, hogy e megnyilatkozásiból a szocialista rendszer meg nem értése, elfogultság, pesszimizmus, a polgári berendezkedés bizonyos idealizálása világlik ki. Politikai pesszimizmusa nyilvánult meg abban, hogy általában szkeptikusan ítélte meg a háború elkerülhetőségét, és 1915-ben az agresszív ösztönök miatta háborút elkerülhetetlennek tartotta [14]. A fasizmus uralomra jutása után, 1935-ben, — amint az Einsteinnal való levelezéséből kiderül [15] már kevésbé pesszimista a háború elkerülhetőségének kérdésében. A háború abban az esetben kerülhető el •—• szerinte —, ha a destrukciós ösztönöknek elegendő „ellenmérget" adnak, ha növelik, erősítik az emberek közti érzelmi, szeretet-kapcsolatokat, szolidaritást. Társadalmi-politikai nézeteinek, állásfoglalásának bármily rövid felvázolása torz és hamis lenne, ha nem emlékeznénk meg humanizmusáról. Ez a humanista alapvonás nyilvánul meg egész munkásságában, amikor szinte szokatlanul erőteljes és mély szenvedélyességgel törekszik arra, hogy megértse az embereket és segítsen rajtuk. A humanizmus az az erő, amely időnként áttöri determinizmusát és pesszimizmusát és ellentmondásokat csihol ki belőle, mint például a háború elkerülhetőségéről vallott öregkori nézete. Átszövi humanizmusa előadásmódját mély őszinteségével és közvetlenségével, minden cifraságtól ment stílusával, a legkényesebb kérdéseknek tudományosan tárgyilagos, és egészében az olvasót lebilincselő stílusával közel tud kerülni a mai olvasóhoz is. A humanizmus vezeti tollát: az emberi jóakarat, az emberi igazmondásra törekvés, az emberi segíteni akarás. Freud pszichoanalízisét sokan bírálták, támadták. Az óriási kritikai irodalom ismertetésére, vagy akárcsak felvázolására itt nem törekedhetünk, mégsem lesz tanulság híján való, ha rövid pillantást vetünk néhány momentumra. Követői közül is sokan vádolták egyoldalúsággal, nem reális általánosítással. Főleg az ösztöntant érte sok kritika. E nézetek vitája, e kritikák eredményeképpen sarjadtak ki az egyes mélylélektani irányzatok. Különösen éles, heves támadások érték a lélekelemzési a konzervatív beállítottságúak részéről. Ösztön-tanát destruktívnak, társadalom221}