Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

Freudnak erre az utolsó korszakára es;ik a művészeti alkotásoknak és általában a kultúrának szintetikus pszichoanalitikus magyarázata. A művészetről, egyes műalkotásokról már az előző korszakban, konkrét elemzései során (pl. Jensen „Gradivá"-ja és Leonardo da Vinci művészetével kapcsolatban) kialakította a művészetről a pszichoanalízis magyarázatát. Ebben az utolsó korszakban összefoglalólag az egész kultúrát magyarázza. A kultúrjelenségek eredetében, gyökerében az elfojtás, ösztönkorlátozás és szublimáció eredményét látja, az egész kultúra neurotikus jellegét igyekszik kimutatni. („Das Unbehagen in der Kultur" Wien, 193Ó. c. művében.) Freud utolsó korszakára esnek valláskritikai művei is. Ezekben a vallást illúziónak, vágyak tükröződésének, teljesítőjének, erotikus konfliktusok szublimációjónak (Isten, mint apakomplexum) mutatja be. Ezzel a pszichoanalitikus magyarázattal csapást mért a vallás természetfelettiségét hirdető tanításra és ezzel bizonyos szolgálatot is tett a természettudományos, tudományos világnézetnek, — annak ellenére, hogy nézőpontja a vallás reális gazdasági-társadalmi funkcióját nem tudta és nem is akarta megvilágítani. Egészben véve tehát valláskritikája korlátok között marad és nem nyújt reális magyarázatot. Utolsó műve a zsidó vallás eredetét elemző „Mózes és az Egyistenhit" volt. (1938.) 1938-ban Ausztria náci-német megszállása után a 82 éves tudós menekülni kényszerült Bécsből. Londoni emigrációjában érte utói a halál, 83 éves korában. Freud pályáját 4 korszakra osztva (a 80-as évektől 1895, 1895—1904, 1904—1912, 1913—1938) kíséreltük meg az eddigiekben jellemezni. Mielőtt követőinek és egyáltalán a mélylélektannak pedagógiai vonatkozására rátérnénk, ki kell térnünk röviden Freud társadalmipolitikai álláspontjának jellemzésére, valamint a freudizmus kritikájának felvázolására. Erre azért van szükség, inert ezeknek előrebocsátásával alapozhatjuk meg és tehetjük érthetőbbé a mélylélektannak, és pedagógiai felfogásának tárgyalását. * * * Freudnak társadalmi és politikai álláspontját pedig a következőkben jellemezhetjük: Az előzőkben már rámutattunk arra, hogy, — bár többnyire tartózkodóan, de kiérezhetően és néhol megnyilvánulóan, — helytelenítette a polgári társadalom bizonyos jelenségeit. Viszont a szocializmussal szemben is szkeptikus, mert illúziónak tartotta a szocializmust, abban az értelemben, hogy helyessége bebizonyíihatatlan. Űgy látta, hogy a szocialista társadalomban az agresszív hajlamokat használják fel (osztálygyűlölet, osztályharc) és diktatúrát alkalmaznak. Freud nem tudott, vagy nem akart különbséget tenni burzsoá- és proletárdiktatúra között, és a kettőt azonosította. Freud ellenvetéseire a kommunisták azt válaszolhatják — írta - , hogy „mindaddig, míg az emberek természete meg nem változott, olyan eszközöket kell használni, melyek jelenleg hatást tudnak gyakorolni rájuk, nevelésükben nem 221}