Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hahn István: Iulianus és Anticehia (Szempontok a mélylélektan kritikájához)

és ilyen szellemben tárgyalják a felkelést az újabb történeti művek is [77]. Kérdés, milyen jogon. Georgios rendkívül népszerűtlen volt, magának a keresztény lakosságnak szemében is, amelyet Athanasiusnak sikerült az arianusok ellen fanatizálnia. Georgiosnak a püspöki székbe való erőszakos behelyezése a keresztény lakosságnak véres tüntetését váltotta ki [78]. Megölése után Athanasius a Iulianus által adott amnesztia-rendeletet kihasználva, tüstént visszatért Alexandriába, és csak Iulianus erélyes felszólítására hagyta el ismét a várost [79], Aligha tért volna oly sürgősen vissza, ha a tüntetésből egyértelmű pogány közhangulatra következtethetett volna. Sozomenos szükségesnek tartja cáfolni az arianusok ama vádját, hogy Athanasius ügynökei szerepet játszottak volna a felkelésben [80]. Az arianus szempontot érvényesítő egyháztörténeti író, Philostorgius valóban nyiltan vádolja Athanasiust a véres események előkészítésével [81]. Maguk a katolikus szellemű egyháztörténeti írók is — az egész városi lakosság felkeléséről szólván — olyan megfogalmazást alkalmaznak, amely legalább is megengedi az Athanasius párt részvételét a tömegakcióban [82]. Legfőbb pogány forrásunk, Ammianus, kiemeli, hogy a felkelés semmiképpen sem vezethetett volna sikerre, ha a keresztény lakosság püspöke mellett foglalt volna állást. Ugyanő közli Georgios népszerűtlenségének egy profán okát: a püspök Constantinus császárnak azt javasolta, hogy az alexandriai magánházakat vegye állami tulajdonba és ezen a címen az ingat! an-tulaidonosokra vessen ki rendkívüli adót [83]. Mindezeknek a tényeknek alapján a 362. év januárjában lezajlott alexandriai véres eseményeket nem tekinthetjük tisztán pogány felkelésnek, hanem olyan széleskörű megmozdulásnak, amelyben a nagyváros pogány és keresztény közrendű lakosságának [84] tömegei közösen vettek részt a gyűlölt arianus püspökkel szemben. Annál nagyobb azoknak a tüntetéseknek, zendüléseknek, városi megmozdulásoknak száma, amelyek, főleg a császár uralkodásának utolsó hónapjaiban, valláspolitikájával szembefordultak. 1. Heves összetűzésekre került sor a kappadókiai Caesarea városban, ahol a tömeg Tyc.hé templomát dúlta fel. Emiatt a császár az egész várost megfosztotta nevétől és városi jellegétől, Mazaca néven faluvá (kómé) süllyesztette vissza, lakóit megfosztotta a plebs urbana adókedvezményétől, az ott élő clericusokat pedig besorozta a helytartó testőrségébe [85]. 2. Gaza kikötővárosában, Maiuma-ban, amelyet Constantinus Convtantia néven önálló város rangjára emelt, a császár valláspolitikája ellen olyan heves tüntetések zajlottak le, hogy a császár ezt a települést is megfosztotta városi jellegétől és Gaza tengerparti kerületévé minősítette vissza [86]. 3. Konstantinápoly ban a pogány kultuszt helyreállító Modestus praefectus Urbi Constantinopoli ellen, alighanem szerzetesek által szított, népfelkelés tört ki, amelynek során a főváros lakossága elűzte a praefectust [87], A császár bosszújától tartó lakosság Nikokles rétor vezetésével követséget menesztett Iulianushoz, mire azonban a küldöttség Antiochiába érkezett, a császár elindult perzsa hadjáratára. Ez 221}