Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hahn István: Iulianus és Anticehia (Szempontok a mélylélektan kritikájához)

a felkelés tehát Iulianus uralkodásának utolsó hónapjaiban, 363 késő tavaszán tört ki és a körülményekből ítélve, elég nagyarányú volt magát. 4. A szíriai Edessá

ban az arianus többség támadást szervezett a császár által pártolt Valentinus-féle gnosztikus szekta hívei ellen, s ezért Iulianus, »hogy megkönnyítse a keresztények számára a menynyek országába való jutást«, az ottani egyház vagyonát elkobozta és részben katonái között osztotta szét, részben a saját magánvagyonához (res privata) csatolta [88]. 5. Pogányellenes megmozdulásokról értesülünk a mezopotámiai Nisibisben, amelynek lakói megsemmisítették az ott elhelyezett pogány képeket. A császár a megtorlásnak sajátos módját alkalmazta: a perzsák elleni háborúja során a határhoz közel fekvő várost szándékosan elkerülte, helyőrséget nem adott a védelmére, hogy az ellenszegülőket a perzsák által büntettesse meg — akár saját katonai érdekeinek feláldozása árán is [89]. 6. A szíriai Bostra lakói, bár állítólag Titus püspök nyugalomra intette őket, megtámadták a »helléneket« s ezért a császártól fenyegető hangú rendreutasításban részesültek [90]. 7. A Propontis partján fekvő Kyzikos város polgárai (nyilván a bulé, a városi tanács) küldöttséget menesztettek a császárhoz, amely beszámolt a hellén szentélyek helyreállításáról. E jelentés alapján a császár szükségesnek tartotta, hogy a városból elűzze Eleusius püspököt és egyben kiutasítsa a városból az idegen illetőségű keresztényeket azon a címen, hogy izgága fanatikusok lévén, nyugtalanságot keltenek a városban levő állami üzemek, a szövőmunkások és a pénzverde dolgozói között. Bár ennél többet a kyzikosi eseményekről nem tudunk, a császár eljárása, amely szembenállt általánosan érvényesített türelmi politikájával, arra enged következtetni, hogy a rendeletben említett társadalmi csoportok tevékeny ellenállást fejtettek ki. Az egyik oldalon a császár valláspolitikájának hívei állanak: a »hivatalos« város, a bulé, a másikon pedig ennek ellenzői, a »jött-ment« plebejus elemek, s az állami üzemek szabad bérmunkás és talán rabszolga dolgozói [91]. 8. Már szóltunk Iulianus elégedetlenségéről Pessinus lakosságának magatartásával kapcsolatban. A példák száma talán még mindkét irányban növelhető lenne, bár a számunkra elérhető forrásokból teljességre törekedtünk. A töredékes és sokszor elfogult tudósítások sok kérdésünkre nem adnak választ, pl. arra, hogy a tüntetések mely társadalmi rétegekre és a lakosságnak milyen hányadára terjedtek ki. Mégis e hiányos adatok alapján is bizonyos általános következtetéseket vonhatunk le. a) Az általunk ismert városi megmozdulások kivétel nélkül a Birodalom keleti felében zajlottak le. Ez teljesen megfelel annak az egyébként is ismert ténynek, hogy a vallási szenvedélyek itt lángoltak fel mindkét oldalról a leghevesebben. b) A felkelések, zendülések stb. közül lényegesen nagyobb a császár törekvéseivel szembeforduló akciók száma, mint az azt támogató megmozdulásoké. Ez pedig annak ellenére történt, hogy a császár 221}