Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy József: A magyar tanácsköztársaság vörös hadseregének hadműveletei Heves megye területén

Egerben május 12-én a délutáni órákban már alig volt vörös katona. A csehek azonban bekerítéstől félve még sem mertek a városba benyomulni, hanem megálltak a város szélső házainál. A hadseregparancsnokság sem nyugodott bele a város feladásába és Stromfeld táviratban utasította a hadosztályparancsnokságot: „Védelmi vonal vételéről szó sem lehet, az ellenséget támadólag kell visszavetni." [12]. Hogy Stromfeldnek mennyire helyes volt az elhatározása, az csakhamar beigazolódott. A május 13-án Eger és Felnémet között megvívott összecsapásban a csehek vereséget szenvedtek és Szarvaskő felé visszavonultak. Sajnos, a hadosztályparancsnokság nem tudta kellően kiaknázni a csapatok győzelmét, nem üldözték az ellenséget, hanem hagyták, hogy az rendezze sorait. Ezekben a napokban az intervenciósok elleni küzdelemből az 5. hadosztálynak különösen az a zászlóalja vette ki részét, amely Pétervásárán foglalt állást s keletről állandóan nyugtalanította az ellenség salgótarjáni hadmozdulatait. Május 10-től pedig, amikor a 6. hadosztály támadása fokozatosan megindul, ez a zászlóalj is fokozta tevékenységét és Pétervásáráról kiindulva, Bátor—Bocs—Szűcs, ill. Istenmezeje, Borsodnádasd, Mátraszentdomokos és Mátraszenterzsébet irányába nyomult előre [13], Az egri védőszakaszon május 13-tól egészen május 20-ig nem volt jelentősébb harci cselekmény. A helyi jelentőségű csatározások nem hoztak lényeges változást a front állásában. A miskolci csatával kapcsolatban azonban a hadseregparancsnokság meghatározta az 5. hadosztály feladatait is. Az egységes irányítás érdekében május 15-én Vámosgyörkről Füzesabonyba helyezték át a 3. hadtestparancsnokság székhelyét, melynek parancsnoksága alá tartozott az 5. hadosztály is. A hadseregparancsnokság azt a feladatot tűzte az 5. hadosztály harcosai elé, hogy május 19-én indítsanak támadást az ellenséges csapatok ellen, s azt északi irányba nyomják vissza, s igyekezzenek megsemmisíteni. Az 5. hadosztály fő csapását az eger—putnoki vasút mentén kellett kifejteni, s célja az volt, hogy elfoglalva Putnokot, elvágja a Miskolctól visszavonuló csapatok útját ebben az irányban. Mielőtt azonban a felvidéki hadjárat megindult volna, a csehszlovákok váratlanul egy igen erős támadást indítottak a salgótarjáni védőszakasz és az 5. hadosztály balszárnya ellen. Május 18-án az ellenség Péter vására és Bélapátfalva közt, mintegy 4 zászlóaljjal és tüzérséggel előnyomult, s a déli órákban elfoglalta Pétervásárát, estig pedig Terpes környékére ért. Az 5. hadosztály itt lévő zászlóalja, Pétervásáráról a túlerő nyomása elől délkeleti irányban tért ki. A csehszlovák hadvezetőség, mivel Salgótarján elfoglalásával eddig északról hiába kísérletezett, most Kisterenyén keresztül délkeleti irányból kísérelte meg a város elfoglalását. Az ellenség terve azonban így sem valósult meg. Bár Kisterenyét elfoglalták és súlyos helyzetbe hozták a salgótarjáni védőket, a proletár katonák hősiessége ismét megmentette az ország egyik legfontosabb szénmedencéjét. Május 20-án reggel, a Pétervásáráról kiszorított zászlóalj visszafoglalta Pétervásárát az ellenségtől s ezáltal a Kisterenyét birtokukban tartó ellenséges csapatok két tűz közé kerültek. Ezzel egyidőben a hadseregparancsnokság által megerősített 46/1. és 11/1. zászló221}