Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy József: A magyar tanácsköztársaság vörös hadseregének hadműveletei Heves megye területén

7-én megszállta Pétervásárát és a 80. dandár jobbszárnyán bekapcsolódott a védelembe. Az ellenség nyomása azonban a jobbszárnyon olyan nagy volt, hogy május 9-én Kisterenyénél áttörték a védőszárnyat s egy cséh páncélvonat egészen Verpelétig nyomult előre [8], Az ellenséges páncélvonatot csak az első hadosztály egységeinek az erélyes beavatkozásával sikerült visszafordulásra kényszeríteni. A hadseregparancsnokság látva a csehszlovák intervenciós csapatok előretörését, az ellentámadás megszervezésére felvonultatta a zömével Kistér enye térségében állomásozó 6. hadosztály csapatait. A 6. hadosztály beérkezése után május 7-től sikerült a cseheket megállítani, majd a május 12-én megindított ellencsapás visszavetette az ellenséges csapatokat. A 6. hadosztály salgótarjáni harcával párhuzamosan ugyancsak heves elhárító harcokat folytatott a tőle jobboldalon, Eger térségében lévő 5. hadosztály is. Az 5. hadosztály 19/2. és 19/3. zászlóaljai az egri 60. ezred alegységeivel május 10-én hajnalban támadást indítottak a Felnémettől északra lévő csehszlovák egységek ellen. A 60. ezred és a 19/3. zászlóalj csapatai arcban támadták meg az ellenséget, a 19/2. zászlóalj katonái pedig a Berva völgyén és a Homonna nyakon keresztül törve északkeletről igyekeztek bekeríteni és hátba támadni a védekezve visszavonuló 'ellenséget. A támadás hatására 10-én estére a magyar csapatok kiszorították az ellenséget Monosbél, Mikófalva és Apátfalva községekből, visszafoglalták az egercsehi szénbányát és a monosbéli szénosztályozót. Az előnyomuló csapatok monosbélen 21 golyószórót, nagymennyiségű hadifelszerelési cikket zsákmányoltak és 29 vagon szenet beszállítottak Egerbe [9], A nehéz harcok után visszavonuló ellenséget katonáink a Szt. Mártoni magaslatok felé üldözték. A hadseregparancsnokság kellően értékelte a harcosok hősiességét s napiparancsában dicséretben részesítette őket: „Az 5. hadosztály derék csapatai május 10-én az ellenségre érzékeny csapást mértek, s ezáltal a hadsereg arcvonalának ezen érzékeny részén a saját helyzetet ténylegesen javították. A legnagyobb elismerés hangján tudok csak megemlékezni ezekről a kötelességtudó, becsületes csapatokról, akiknek erős egységét, jó fegyelmét és kitartását az eddigi nehéz, fárasztó harcok sem tudták megtörni. Büszke öntudattal és bizakodó reménnyel nézhet a hadsereg minden tagja az 5. hadosztály derék harcos csapataira. Példát mutattak ők arra, hogy győzni lehet a túlerő ellen, ha igazi proletár kötelességtudás és akarat acélozza a lelket és izmot." [10]. A harcosokat- is örömmel és büszkeséggel töltötte el győzelmük tudata. Az eddig állandóan visszavonulásban lévő csapatokra rendkívül lelkesítő hatása volt az előnyomulásnak s annak ellenére, hogy különösen a 19/2. zászlóalj elég súlyos veszteséget szenvedett, kissé elbizakodottá is tette őket. Figyelmen kívül hagyták azt, hogy itt az ellenségnek csupán egy csoportja szenvedett vereséget, de az ellenséges hadsereg teljes szétzúzásához még kitartó, szívós harcra van szükség. Az egésznapos, hegyi terepen megvívott csatában a fáradtság is erőt vett a csa221}