Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

a mezőtárkányi, boconádi, hevesi és pélyi tanítókról jegyzi meg a vizita, hogy tudnak szlovákul. Németül csak a vámosgyörki tanító tudott. Különösen meglepő a pétervásárai járás tanítósága körében a szlovák nyelv ismeretének a hiánya, ahol tudvalévőleg jelentős szlovák nyelvszigetek éltek az előző században, de a XIX. század derekára már eléggé elmagyarosodtak. A Heves megyei tanítói karba a XIX. század első felében már nemcsak jobbágysorból, vagy esetleg a városi polgárság köréből származott egyének kerültek be, hanem — elenyésző számban ugyan —, de az elszegényedő kisnemesi ifjak közül is. Ilyen nemes származású tanítók megyénkben az 1810-es években: a detki Balogh Antal, a bátori Kiss Gergely István, a parádi Pozsgay Ignác, a segédtanítók közül pedig a pélyi Veress József és a tarnamérai Bábás Ferenc. Ilyen előképzettségű tanítókra bízták a falusi gyermekek oktatását—nevelését. Ezektől függött a falun . . mind az erkölcsi, mind az elmebeli tehetségeknek kifejtése, kiműveltetése s tökélletesítése; ezeken alapul mind a személyes boldogság; mind egész községnek jó vagy rossz sorsa; mind lelki, s társaságbeli állapotja». [42], Nem is hárulhatott nagyobb csapás egy-egy községre, mint abból, hogy egy rossz erkölcsű, iszákos, műveletlen mester vette át az ifjúság nevelését. Az 1810-es évek vizitái a nagytályai iskolamesterről jegyzik fel, hogy iszákos, és feleségével együtt a nép megbotránkoztatására szolgál (potui deditus, una cum uxore ad scandalum populi). A derecskei tanító olyan nyers és embertelen módon bánt a gyerekekkel, hogy azok elidegenedtek az iskolától. A leleszi iskolamester inkább a vadászatokban és kóborlásban lelte kedvét, mintsem a tanításban. A legsúlyosabb baj a népoktatás terén a tanítóképzés fogyatékossága, s általában a képesített tanítókban való nagy hiány volt. Az ún. normális főelemi iskolákban kiképzett kisszámú növendékkel nem lehetett a szükségleteket kielégíteni, másrészt nem is kerültek ki ezekből eléggé képzett tanítók. »Tanítókat készítő oskoláink nincsenek — jegyzi meg Zsoldos Ignác, nevelésünk hiányait vizsgálva —, mert a mellyek léteznek, ezen nevet részint vagy éppen nem is érdemlik.« [43]. A kormány és a felekezetek tanítóképző intézetek felállításával próbáltak segíteni a bajon. Az a rettentő elmaradottság, amit az egri érsekek (Fischer és Pyrker) egyházmegyei látogatásaik alkalmával tapasztaltak, késztették arra Pyrkert, hogy intézetet alapítson az iskolamesterek kiművelésére. 1828-ban kiadott körlevelében írja: . .Nekünk már nem annyira az iskolák szaporításáról, mint azokba ügyes tanítók oktatásáról kell gondoskodnunk.« [44], A Pyrker érsek által létrehozott egri első magyar nyelvű tanítóképző intézet alapításának célja: a tanítók kétségbeejtő tudatlansága miatt — ennek orvoslására — egy megfelelő, a kor színvonalán álló mesterképző felállítása. Az intézet ünnepélyes megnyitása 1828 november 11-én történt. A két esztendős tanulmányi idő alatt az elemi népiskolai anyagot rendszeresen tanította, s a pedagógiai tárgyakkal párhuzamosan nem feledkezett meg a gyakorlati kiképzésről sem. Ugyanakkor igyekezett megbirkózni a tanítói hivatal két járulékával is: 12 177