Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

innen került ki a XIX. század első felében az iskolamesterek és segédtanítók derékhada, hanem . . oly falusi gyermekekből, kik vagy azért, hogy otthon nem igen szükségesek, vagy hogy szülőjök vagyonosabb, esztendőnél talán tovább mind mások, tölthetik idejeket az oskolában, s így az olvasásban, írásban a többinél ügyesebbek lesznek, úgy, hogy majd a föl vigyázást, vagy a leckézést is a tanító reá bízza; ha pedig az ilyeneknek még az éneklésre kedvök s szavok is van, hogy a mestert a choruson segíthetik, vagy tehetségek, hogy a hegedűn, vagy sípon egynehány nótákat megtanulhatnak, vagy már a claviert pöngetik is. már a tanító házához szorosabban kapcsolódnak, már a tanuló gyerekbül praeceptor válik: de hogy születése helyén sokáig, mint gyerek, ne tekéntessen, egy év múlva már mint formális praeceptor és segéd más tanítóhoz szegődik, de a kinél szinte úgy, mint az előbbinél a leckézésen s egy két darab új nótákon kívül, alig tanul többet, csak hogy a felserdülő idejéhez képest magát a merészebb társalkodásban erkölcse rovására s kárára törekedik megkülömböztetni. Ily foglalatosságokban eltöltvén egy vagy több helyen még két három esztendőt, már arra veti minden gondját, miképpen szerezhessen magának mesteri hivatalt: e végre vagy attyafiai, vagy kérlelt baráti által kedvezőket keres magának valamely helységben; vagy egy öreg tanítónak lyányát veszi célba; vagy valamely özvegy mesternét, kivel a szolgálatot is moringul s örökségül kapja s így meg van a tanító s kész a mester . . [41]. Heves megyében is a tanítók legtöbbjének a XIX. század első felében csak elemi iskolai végzettsége lehetett. Egerhez közel, Makiáron és Nagytályán az iskolába járás legfőbb akadálya — az 1810. évi vizita szerint — az iskolamesterek tudatlansága, tétlensége, inaktivitása. Poroszlón 1819-ben az Árva megyéből ideszármazott 29 éves Tomány Mihályt találjuk az iskolamesteri hivatalban. Egy évig volt segédtanító, majd négy évig ellátta a harangozóságot, s végül a község, az uradalmi tisztség, a plébános és az alesperes közös beleegyezésével megválasztotta az elhunyt kántor helyébe. A tanítóság mellett azonban tovább folytatta a szabómesterséget is. Boconádon és Bodon ugyanakkor a harangozó tanított. A középiskolát járt tanítók között is sok volt olyan, aki csak a gimnázium alsó négy osztályának (a grammatikának) valamelyikét végezte el, mint pl. Nagy Sándor kömlői segédtanító, N. Veress József pélyi segédtanító és N. Pozsgay Ignác parádi tanító. A felső gimnáziumi osztályokból már jóval kevesebben kerültek ki falura tanítónak. Ilyen volt megyékben az 1810-es években Fábián Ignác bodonyi tanító, aki a humaniórák második osztályát, Mihályi István derecskei tanító, aki a retorikát és Adler András recski tanító, aki a logikát végezte el. Nem egy Heves megyei községben a tanító latin nyelvismerete is abból fakadhatott, hogy elvégezte a gimnázium néhány osztályát, még ha a viziták nem is tanúskodnak erről (Mezőtárkány, Egerfarmos, Adács, Gyöngyöshalász, Vámosgyörk, Visznek, Erk, Heves, Pély, Bátor, Aranyos, Bocs és Bodony). Szembetűnő, hogy a XVIII. század derekához viszonyítva, lényegesen kevesebb a szlovákul és németül tudó tanítók száma. Csupán 176