Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

a napóleoni háborúk korában — viszonylag széles külső piacot teremtett, s a gabonának hatalmas kereslete adta meg a »közvetlen lökést« az árutermelés fejlődésének. Magyarországon a feudalizmus felbomlása, a kapitalizmus elemeinek kialakulása elsősorban a mezőgazdaság területén tört utat magának. A magyar birtokos nemesség úgy igyekezett alkalmazkodni a Nyugat-Európában kialakult kapitalizmus feltételeihez, hogy a röghöz kötött parasztok kizsákmányolását — főként a robotszolgálat fokozásával — súlyosbította. A mezőgazdaságon belül a gyarmati viszonyok között fejlődő árutermelésnek sajátos irányt szabott a »második jobbágyság« már kialakult rendszere. Az árutermelő földesúr majorságát a paraszti földek rovására növelte meg és megnövekedett majorságát a parasztok és termelőeszközeiktől megfosztott zsellérek, kuriális népek felfokozott munkateljesítményével tartotta fenn [22]. A jobbágyság életében bekövetkezett súlyos fordulatot még csak fokozta, hogy a zárt határok közé szorult paraszt az alföldi pusztákon sem terjeszkedhetett. A földesurak a puszták benépesítésével és megművelésével is igyekeztek növelni allodiális területeiket. Arra nézve, hogy milyen mértékű volt az allódiumok működése, mekkora területű szántókon folyt a szemtermelés a XVIII. század végén, Heves megyére vonatkozólag a II. József-korabeli összeírás,, illetőleg az urasági és parasztföldet felmérő dimenzionális iratok adatai alapján tudunk következtetéseket levonni. Ezek szerint urasági használatban, vagyis majorsági kezelésben volt a megyében 135.965 kat. hold, a parasztságnál mint úrbéres föld 111.173 kat. hold. Az 1787. évi népszámlálás adatai alapján a megye férfilakosságának 6.7 százaléka nemes. 10,8 százaléka telkes paraszt családfő, 24.4 százaléka zsellér-cseléd, kiknek kezén igen minimális föld, inkább szőlő lehetett. Tehát a 6.7 százaléknyi nemes birtokosok a megye közel 60 százalékát tartották már ekkor majorsági kezelésben [23]. Látjuk tehát, hogy a Heves megyei agrárfejlődésben már XVIII. század végén határozott előrehaladást ért el a parasztnak földjétől való megfosztása. Jelentékenyen előrehaladt a földnek maiorsági gazdaságokban való összpontosulása. Kialakult — bár korlátozott mértékben — a termelőeszközöktől megfosztott parasztságnak bizonyos rétege is. A megyében a XVIII. század végén a zsellérek száma mindinkább túlsúlyba került a telkes jobbágyok számával szemben, s ezzel együtt mindinkább növekedett a termelőeszközeiktől megfosztott, csupán munkaerejével rendelkező mezőgazdasági nincstelenek száma [24], A termelőeszközeiktől megfosztott parasztság tömegei életüket nem tarthatták fenn másként, mint munkaerejük áruba bocsátása, bérmunka vállalása útján. Mivel azonban tőkés iparfejlődés hiányában nem volt nálunk kellő számú és méretű manufaktúra, amely ennek a mezőgazdasági tartalékseregnek rendelkezésre álló munkaerejét le tudta volna kötni, így a termelésben kiengesztelhetetlen ellentmondások léptek fel. Az egyik oldalon ott állott az egyre növekvő hatalmas munkaerőfelesleg, a másik oldalon pedig az olcsó munkaerőt igénylő árutermelő gazdaság. 171