Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

A gyarmati helyzet korlátai között a földesúri árutermelés sem fejlődhetett viszonylag magas fokra. A mezőgazdasági tőkefelhalmozás erősen lefékeződött. így a földesurak részéről is szűk korlátok közé szorult a »szabad« munkaerő megvásárlása. Az uralkodóvá vált majorsági gazdálkodás kétségtelen feudális vonásait éppen az mutatja, hogy döntően a jobbágyok robotmunkájára épült. A bérmunkások (cselédek, napszámosok, részesek stb.) foglalkoztatása csupán járulékos, kiegészítő jellegű volt [25]. A tömeges bérmunkaerő jelentkezését a feudális termelési viszonyok között nem lehetett kielégíteni. így tehát a termelőerők fejlődése, az új termelőerő tömegméretű jelentkezése ellentmondásba került a fennálló termelési viszonyokkal. Döntő mértékben ez okozta a feudalizmus válságát, amely a XIX. század első felének évtizedeiben egyre jobban elmélyült. A paraszti munkaerő felfokozott kizsákmányolása, a nagyarányú földesúri földrablások, az állami, megyei és egyházi terhek együttesen végső soron a parasztság széles tömegeit tették tönkre. A feudalizmus válságának elmélyülése egyszersmind élesebbé tette a feudalizmus alapvető osztályainak ellentétét is [26]. Ismeretes, hogy a magyar köznemesség, megrémülve a francia forradalom fejleményeitől és a Martinovics-féle mozgalomtól, visszalépett a nemzeti küzdelem porondjáról és szembefordult a parasztsággal. A Habsburgok ellen irányuló széles függetlenségi harc lehetősége egyidőre szétfoszlott, s létrejött a gyarmatosító feudális abszolutizmusnak és a magyar feudális nemességnek reakciós, ellenforradalmi szövetsége [27]. E szégyenteljes kompromisszum következtében igen szomorú idők következtek a magyar iskoláztatás ügyére. A forradalom szellemétől félő kormányzat és a behódolt magyar feudális nemesség a művelődéspolitika terén is a reakció képviselője lett. Az 1777-ben kibocsátott Ratio Educationissal meginduló jelentős mozgalom megtorpant. A bécsi udvar magyar kultúrpolitikája számára azok az elvek és eszközök szolgáltak iránytűként a magyar jakobinus mozgalom bukását követő évtizedekben, amelyeket Sándor Lipót nádor bátyjához, I. Ferenc királyhoz 1795 április 16-án írt emlékiratában a magyar iskolaügyre nézve kifejtett. E memorandumban a főherceg nádor többek között ezeket írja: ». . . Csekély véleményem szerint nagy kérdés, vajon jobb-e az államra nézve, hogy valamennyi alattvalója tud írni és olvasni, vagy sem és mivel én inkább az utóbbi véleményen vagyok, azt hiszem, hogy szükség nélkül az iskolákat, különösen az elemi és grammatikai iskolákat nem szabad szaporítani, s a szülőket kényszeríteni, hogy fiaikat iskolába küldjék, hanem azt teljesen önkényükre kell bízni . . . Ezen általános szabály alól kiveszem a vallás és erkölcstani oktatást, mely alól senki sem menthető föl.« [28]. Memorandumának egy másik helyén pedig még azokat az elveket is leírja, melyek szerint meglevő iskoláinkat meg lehet szüntetni anélkül, hogy az elnyomás látszata mutatkoznék. Az ilyesfajta elvek váltak irányadóvá iskoláztatásunk közel 50 esztendejére. József nádor már 1801 június 17-én kelt emlékiratában is kifejezi aggodalmát a pa170