Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

pedagógia fejlődéséhez és elmélyítéséhez is hozzájárultak. Szenthe Pál (Magyar Oskola, az az Magyar Grammatika: 1792) a helyes kiejtésről is ír, s a betűejtés elleni küzdelem úttörői között tarthatjuk számon Szenthét is: »Mert próbálja bár valaki a d-ét j-vel ki-mondani, a dj gy hanggá változik, po. mondja, lúdja — ad után ha j vagyon a közbeszédben, gy hanggal mondják ki mind a Nevekben, mind az Igézésben, po. padja, lúdja, módja, mintha így volna írva: pagygya, lúgygya, mógygya — adja, szaladjon, mintha így volna: agygya, szalagygyon...« A magyar nyelvtani irodalom fejlődésével a hangtani rész is állandóan bővült s mind több és több segítséget nyújtanak nyelvtanaink a magyar nyelv, a magyar beszéd fonetikai műveléséhez, az iskolai beszédnevelés igényesebb munkájához is. Révai Miklós (Elaboratior Grammatika: 1806) munkájának Orthoepia ( = Helyes olvasás) című fejezetében részletesen írja le a magyar beszédhangok képzésmódját. A hangok időtartamáról írva, utal arra, hogy a magyar hangok időtartama önmagában is nyelvi szerepet tölt be. Szenczi Molnárból idézett példájával kapcsolatban említi, hogy a magyar tanulók gyakran mosolyognak az idegen ajkú és magyarul tanuló gyerekeken, akik az időtartam elvétésével »Nagy halakat (hálákat helyett!) adok az én Uramnak« éneklik. A magvar helyes kiejtés gyakorlására a hasonulásos alakok helyes ejtésére külön is felhívia a figyelmet. Az r han^al kapcsolatban megemlíti, hogy a beszédhibások az r-et l-nek ejtik: »Dentalem tremulam consonam r crudam et difficilem pronunciatu, ultro experimur in ore blaesorum in lingualem literam l deflectere. . . .« Beszédtechnikai vonatkozású megjegyzésként is tartjuk számon az interpunctiókkal kapcsolatos kijelentéseit is. Révai a hanglejtésről is sejtett már valamit. Az Elaboratior Grammatica második részében (Prosodia), a »De orationis tono« című fejezetben ezt találjuk: »Valamint a szavakban nem ugyanaz a hangja van az egyes szótagoknak: úgy a beszédben sem kerül elő minden szó a hangnak egvenlő emelésével, hanem a szó hangja s a beszéd hangja közt különbség van, mert a szó hangja vagy mennyisége meg van határozva a szótagokban, a beszéd hangja azonban nincsen egyes szavakhoz kötve, hanem füag a beszéd céljától és kapcsolatától ... A beszéd hangjával lelkünk változó érzelmeit is kifejezzük ..., ha kérdezünk, a mondat végén a hangot emeljük. A felkiáltásban az elején emelt hangot a véaén alászállítjuk[20]. Nyelvünk hangzórendszerének jó ismerete alapján állapítja meg, hogy »a dallamosság annyira nem hiányzik a természettől fogva csodálatosan hajlékony és a magán- és mássalhangzóknak könnyed és kellemes kapcsolata folytán kiválóan kiegyensúlyozott nyelvünkből, hogy e tekintetben csaknem az összes európai nyelveket felül múlja a mienk...« Révai nagy ellenfele, Verseghy Ferenc sok általános fonetikai, illetőleg magyar hangtani megjegyzését is számon kell tartania a magyar beszédnevelés fejlődését vizsgáló írásoknak. »A tiszta Magyarság, avvagy a csínos magyar beszédre és helyesírásra vezérlő értekezések« című, 1805-ben megjelent munkájában az élő nyelv, a beszéd vizsgálatának is új távlatait nyitotta meg már azzal is. hogy a hanoot és a betűt elkülöníti egymástól: »Eggv betű sohase jelentsen többféle han12