Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A parasztság helyzete a veszprémi káptalan birtokain 1711—1780

elpusztított állapotban kerültek vissza régi birtokosaikhoz. Ezek: a Veszprém megyei Kisberény, Kádárta, Her end, Jutás, Bogárfalva, Fokszabadi, Mesteri, Rátót, Balácza, Bozsok, Szőllős és Fájsz, azután Zala megyében Merenye, Garabonc, Űjlak stb. Puszta állapotban került vissza Szentábrahám és Felsőpáhok is. A püspök és káptalan megegyezett, hogy a püspöki és káptalani birtokot együtt kezelik, míg a kincstártól kölcsönvett 10 000 forintot le nem törlesztik. A birtokok visszaszerzésével együtt Sennyei püspök az 1630. évben visszaállította a káptalant is [16], De a visszaszerzett birtokok legnagyobb része nem sokat ért, puszta volt. A jobbágyok kipusztultak vagy elmenekültek, a földet senki nem művelte. Akik pedig mégis helyben maradtak, azok a törökök, a császári zsoldosok és a hajdúk rablásait, fosztogatásait szenvedték. A termelőerők visszaestek: a lakosság igás- és haszonállatait elrabolták. A hódoltság területéről az emberek „lakőhelyeikbül máshová barátságosabb helyre menni és költözni kényszerítettenek" [17]. A majorsági gazdálkodás a XVII. századiban még csak tovább folyt a Dunántúl nyugati peremvidékein és az ország északi részein, az egykori Habsburg-Magyarország területén, de a hódoltság idején még Zala megye nyugati részén sem lehetett szó nyugodt gazdálkodásról [18]. A török pusztítás az aliódiumokat Veszprém és Somogy megyékben viszont jóformán teljesen letörölte a föld színéről. Az allodiális gazdálkodás nyomai különösen eltűntek a végvári övezet vidékén, mert a meghódított terület előtt állandóan folyt a harc. A veszprémi püspökség és káptalan falvai is többnyire a hódoltsági vagy a végvári övezet vidékén feküdtek. A püspökség sümegi váruradalmának gazdasági leromlását híven tükrözi elsősorban a művelés alatt tartott földek összezsugorodása. A porták száma csökkent, az elhagyott telkek, a szegények és a zsellérek száma állandóan gyarapodott. A pusztásodás hatalmas arányokat öltött, A jobbágy- és zsellérporták közti arány eltolódott az; utóbbi javára. A jobbágyság rovására megduzzadt a zsellérség; a jobbágyság jelentős része elzselléresedett, s kénytelen volt szűkíteni gazdaságát [19]. Majorsági gazdálkodás nyomait nem találjuk ebben az időben a veszprémi püspökség és káptalan birtokain. A visszakerült káptalani falvak terhei között robottal nem találkozunk, mivel allodium hiányában nem igen tudta mire felhasználni a földesuraság a munkajáradékot. A pénzbeli cenzuson kívül állagban különféle termény járadékkal tartoztak. így pl. Füle helység (Fejér m.) adott a 25 forinton kívül 30 urna borkilencedet, I2V2 pint vajat, 75 köböl takarmányt és két sertést. A terheket együttesen vetették ki a helység 26 jobbágy és ugyanannyi zsellér lakosára. A Somogy megyei káptalani helységek (Fokszabadi, Kiüti. Ságvár) termény járadéka között is ott szerepel a borkilenced, 50—60 köböl tiszta búza, a sertés, ökör vagy borjú. A Zala megyei káptalani falvak (Nagy- és Kispécsely, Vázsony, Kisfalud stib.) borból és gabonából kilenced helyett tizedet adtak, továbbá a hegyvám mellett több-kevesebb számú kappant, kenyeret s takarmányt [20]. Figyelemreméltó e káptalani falvak 1623—24-ből származó urbáriuma olyan szempontból 6