Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A parasztság helyzete a veszprémi káptalan birtokain 1711—1780

is, hogy az itt meghatározott járadékok kevés változással fennmaradtak a XVIII. század derekáig, a majorsági gazdálkodás kezdődő kiterjesztéséig. Az egész XVI—XVII. században a majorsági gazdálkodásnak, az árutermelés kiterjesztésének súlyosan korlátozó tényezője volt a töröknémet pusztítás, Mivel a veszprémi püspökség és a káptalan a termelőerők nagyarányú pusztulása, a bizonytalanság és pénzszűke miatt nem tudta saját kezelésébe venni a visszakerült birtokokat, továbbra is a bérletrendszerrel kísérletezett. A birtokokat 1631-ben bérbeadták Felsőörs és Berény kivételével három évre, évi 2 000 forintért Körtvélyessy István veszprémi másodkapitánynak [21]. A községek lakói a XVII. század derekától kezdve egyre-másra szabadalmakat, kiváltságokat szereztek; katonafalvakká alakultak át, és kiváltságaik sorában robotmentességet kaptak. Széchenyi György veszprémi püspök a tapolcaiak 1656. jan. 16-án kelt kiváltságlevelében kijelenti, hogy „semminemű paraszt munkára és robotra, s szolgálatra nem kinszeritjük őket, se most, se az után soha, hanem mint másutt a szabad legények, úgy ők is szolgáljanak fegyverrel . . . minthogy elég föld vagyon, amely szántó földeket fölfognak és réteket irtanak, övék és maradékioké lészen az után is mindenkor, valamíg tőle fegyverekkel szolgálnak" [221. A hosszú háború okozta gazdasági romláshoz, a török állandó portyázásaihoz iárult még az is, hogy az éhségükben és nyomorúságukban mindenről megfeledkezett végbeiiek is a szegénységet nvomorgatták. Mivel a király és a földesurak fizetetlenül hagyták a vérbelieket, eeész falvak népe adta magát szabad legénységre, hogy kenyerét szablyával szerezze meg magának. Az 1647. évi XLI. tc. szigorú intézkedéseket hozott a Veszprémben, Tihanyban, Keszthelyen, Vázsonyban, Szigligeten, Devecserben és másutt az országban szerteszét kóborló szabad hajdúk ellen, „akiknek semmi lakhelyük, vagy örökségük nincs és akik sem katonáskodni, sem dolgozni nem akarnak, hanem a szomszéd nemesek és szegény alattvalók legnagyobb sanyargatásával és kárával egyedül fosztogatásból és rablásból tartják fenn magukat s övéiket" [23], A reductio következtében a magyar végvári katonaság egyre nagyobb része vált nincstelenné, szegénylegénnyé. Nem csodálkozhatunk azon. hogy a fizetetten vagy szélnek eresztett végvári katonák fosztogatásból kényszerültek megélni. A kapornakiak, pölöskeiek és egerszegiek a végházakból 1654-ben a veszprémi püspök és káptalan falvait, Alsó (Hosszú-) és Felsőpáht „dúlták meg" [24]. Széchenyi György veszprémi püspök április 29-én kelt levelében írja: ,,. . . Szinte megnyomorítják a Szala két mellékét a végbeliek, a többi között a szalaváriak, kapornakiak és pölöskeiek. szintén úgy szaladnak ránk, mint a törökre, a két Páhok innen, túl Galambok és Karos, valóban szenvednek, esztendőnként írnak, panaszolkodnak, senki sem tészen róla." [25]. A püspök 1654. júl. 2-án kelt levelében komor színekkel festi a szegénység végtelen nyomorát: ,,A szegénységnek semmi marhája nem maradt, sírnak, rínak, mert a titkon való lopás is szüntelen, de fényes nappal csak elragadják a lovakat a falukból.. . bizonyos pedig, hogy a Szálán túl való végházakból 117