Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)
I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A parasztság helyzete a veszprémi káptalan birtokain 1711—1780
I V. A káptalani birtokok sorsa a török uralom és a Rákóczi-szabadságharckorában A mohácsi csata hosszú időre eltemette hazánk függetlenségét. A kettős királyválasztás után rendi anarchia dúlt az országban. A nagybirtokosok arra törekedtek, hogy zsoldos hadaikkal a másik fél birtokait pusztítsák, s mind nagyobb birtokokat s több alattvalót szerezzenek maguknak. A veszprémi káptalan somogyi birtokait már 1529-ben elvesztette. Zalában pedig Benedek tihanyi apát rátette kezét Nagypécselyre, Kispécselyre, Vászolyra, Aszófőre, örményesre, Udvarira, Kövesdre, Kisszőllősre, Arácsra, Vámosra, Biliegére. Az apát halála után a birtokokat Szörémi Mihály tihanyi várnagy szerezte meg. A veszprémi püspök és káptalan birtokának másik részét Móré László, majd Dénesfal vi Nagy László várpalotai kapitányok iktatták Palota tartozékai közé. S ami még megmaradt, azt pedig a király Veszprém várának fenntartására rendelte. A király ugyanis az egyházi és magánbirtokok lefoglalásával, kisajátításával, vagy szerződéses átvételével igyekezett növelni a végvárak fenntartására szolgáló várbirtokok jövedelmeit. Zápolyai János ősit, Berhidát, Peremartont és Szentistvánt Podmaniczky Jánosnak adta zálogba [9]. A balatoni várak urai Buda eleste és a basák első hadjáratai következtében kezdtek ráébredni, politikájuk csődjére. Erődítési munkálatokba kezdtek, (hadsereget szerveztek. Egy-egy várban a kevésszámú őrség parancsnoka a vár tulajdonosa lett, vagy a nagybirtokos nevezett ki parancsnokot az őrség élére. Az 1540-es években a török részéről a főveszély Veszprém felől fenyegetett, mert a Dráva-menti török útját elállta Szigetvár és Kanizsa. A birtokos urak egyre-másra igyekeztek megszabadulni azoktól a kötelezettségektől, melyek a végvárak fenntartásával kapcsolatban hárultak reájuk. Egymásután adták át a királynak a végvárnak számító erősségeket. 1552-ben elesett Veszprém, a püspöki és káptalani birtokok feje. A kanonokok szétszóródtak szerte az országban. Legtöbben Pozsonyban, Sopronban vagy Zalaegerszegen találtak menedéket. Bár Veszprém várát egyidőre újból visszafoglalták a töröktől, a káptalan nem mert (hazatérni, ,,. . . a puskapornak tüzét nem szenvedhette .". . és a nyájat a farkasokra bízta, a szegény világi lakosok pedig tovább is mind a hazát, mind Veszprém várát . . vérekkel és. életeknek feláldozásával őrzötték és védelmezték" [10]. Veszprém eleste után az egyházmegye püspökei székhelyüket Sümeg várába helyezték át. Ezután a török támadás még inkább be tudott hatolni a balatoni várak tartományaiba. Vázsony 1552-ben rövid ostrom után elesett, a török 1554-ben már Tihany falait törte, bár a várat nem sikerült elfoglalnia. A Vázsony felőli török becsapások egyre veszélyesebbek lettek. A török uralom Veszprém megyei, Somlyó-vidéki és Somogy megyei terjeszkedése után a Balaton mentén, az Alsó Zalamellék vidékén is megvetette lábát. 1566-ban elesett Szigetvár. A lakosság Kanizsa várába, 114
