Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A parasztság helyzete a veszprémi káptalan birtokain 1711—1780

Megjegyzés: Ságvártól délkeletre fekvő Nagyberény megjelölése hiányzik. A Mezőföld a 600 mm-nél kevesebb évi csapadék következtében az alföldi erdős sztyep területéhez tartozik, de az ősi erdőtakarót idők folytán a kultúrsztyep, a kultúrpuszta váltotta fel [2], Az alföldiesen gazdálkodó Mezőföldön volt a legkevesebb erdő és a legtöbb szántóföld. Itt terült el a káptalan legkeletibb birtoka, a Fejér megyei Füle. Amikor Clements Simon angol utazó 1715-ben Fejérvárról Veszprémbe utazott, itt már nem látott vastag fát seholsem. Az ú<?vnevezett erdők tulajdonképpen csak tölgy fabokr okból állottak. De Veszprémből tovább folytatva útját nyugat felé, terjedelmes erdőkön, többnyire tölgyeseken keresztül vezetett útja. Űj táj elem ötlött szemébe, a káptalani birtokokkal teleszórt Balatonfel vidék, amelynek enyhén kapaszkodó déli lejtői a legkiválóbb bor- és gyümölcstermő területek [3], A szőlőket mandula- és fügebokrok tarkítják. Valamiféle délies, mediterrán jelleg uralkodik e tájon. Nem véletlen, hogy már a hódító rómaiak is kedvelték ezt a vidéket. Erről tanúskodnak a szép számmal előkerült római leletek. Ez a balatoni Riviera! A Balatonfelvidék déli lejtőin Vörösberény, Alsóörs, Csopak, Szepezd és Révfülöp vidékének vörös homokköve, nyugatabbra pedig a felszínre ömlött bazaltláva a mű-táj leggazdagabb foltjaivá váltak; szőlőés gyümölcstermő területekké. Clements Simonnak is feltűntek ittjártában a régi várromok a bazaltsapkás Balaton-környéki tanúhegyek tetején, és ízilettek a „meglehetősen jó borok" [4]. 112