Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedy Lajos: Bessenyei elődei és kortársai. (Adalék a magyar felvilágosodás történetéhez)

már a közembereket akarja jobb gazdákká és hasznosabb állampolgárokká tenni. Láthatólag elsősorban praktikus ismereteket akar közölni az anyanyelven és természetesen az istenfélelem határain belül. Könyvecskéjét is azért adja ki, hogy „e szép és isteni félelemre vezető tudományból a mi magyar nyelvünkön is mintegy zsengécske mutattassék fel Istennek az ő nagy nevének dicsőítésére ..." Az ismeretterjesztés széleskörű lehetőségét tehát már éppen úgy összekapcsolja az anyanyelv használatával, mint majd Bessenyei, de világnézetileg ez a jámbor pap messze áll a felvilágosodás filozófiájától. Molnár János, az igen érdemes jezsuita sem lelkes híve az új eszméknek, de magyar érzése 1777-ben közel viszi, egy vonalba állítja Bessenyeiékkel. Newton tanait ülteti át nyelvünkre [64] és maga is jól tudja, hogy a bölcselkedés ezen neméről sok magyar elmében oly vélekedés forog, „hogy annak értéséhez férni majd csak nem lehetetlen". A közfelfogással szemben meg kell egyszer mutatni tehát, „hogy amit felkapni az iskolákban oly kis idő alatt lehetséges, arra szert tenni a deák nyelv nélkül is . . ." Szakítsunk tehát azzal az előítélettel, mely szerint a tudományok egyedüli kulcsa — legalább számunkra — a latin, mégha o-ly sok száz éves is ez a balvélekedés. A németek, a közvetlen szomszédok, sem régen számoltak le a szülötte nyelvüket illető hasonló előítélettel, írja 1777-ben alagyáiában [65] Révai Miklós Bolla Márton „édes szerzetes atyafinak" Nyitráról Kolozsvárra. „Nálok is ám de azért bátor jó férfiak égő Szívvel buzgólkodtak szép diadalmak előtt." Az európai népek tehát mind egy útra tértek: „Drága hazájának méltóságára felunszolt Nagy szívvel nyelvén könyveit írja ki-ki." Nekünk is ezt kell tennünk és ha mi szépet tanulhatunk tőlük, azt magyarra le kell fordítani: ,,. . .s ha mit élesen eitnek Azt, hogy nemzetem is tudja, magyarba fogom. Nagy fáradsággal külső nyelvekre vezetni Képtelen, így későn ér az igazra fejünk". — Révai is látja tehát, hogy az európai nemzetek mind ápolják a maguk nye-lvét a tudományok aranyszázadában. Nekünk is magyarba kell fogni a tudományokat, mert idegen nyelven későn iutunk az ismeretekhez, de az egész nemzet számára ez az út „képtelen", vagyis járhatafan is. 1778-ban jelenik meg Bessenyei első röpirata Maquarsáq címmel. Benne a nagy igazság: „.. . hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen scha". De ez az igazság már nem volt új a kortársak előtt. Évtizedek lassú munkája tört utat a számára, benne volt a nyugatról terjedő felvilágosult eszmék légkörében. Bessenyei sem úgy mondja el, mintha valami sohasem hallott dologról volna szó. sőt inkább mint vitathatatlan, már elismert igazság alapos megfontolására szólítja fel olvasóját. De, azt hiszem, minden ilyen nevezetes fordulóponttal így van ez a szellemi életben: mindent hosszú előkészítés előz meg, mennyiségi felhalmozódás, hogy aztán bekövetkezzék a minőségi ugrás. — A továbbiakban tehát próbáljuk megvilágítani, hogy mi az, ami Bessenyei kultúrpolitikai programjában a minőségileg új Kezdjük annak a megállapításával, hogy mit mondtak már ki előtte, vagyis mit 101