Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Az öncsonkítás fogalmának kiterjesztése

Epistylidae családjaiba tartozó fajoknál ezt a jelenséget. Ezek az állatok ennek következtében felhagynak a szesszilis életmóddal, elhagyják a számukra kedvezőtlen környezetet és így életüket mentik meg. A légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata L.) is rendkívül könnyen elveti mechanikai vagy vegyi hatásokra hosszú lábait. Alkoholban való rögzítés ^esetén is tapasztaltam ezt a jelenséget. GORKA említi, hogy a sertelábú gyűrüsférgek (Chaetopoda) fajai pl. Polynoe cirrata L., Cirrhatulus lamarckii AUD. & EDW. stb. külső ingerekre tapogató és légző testfüggelékeiket levetik. Az irodalom, szerint a Carcinus maenas L., az Alpheus dentipes M. EDW., a Palinurus vulgaris L., stb. Decapoda fajokon is bekövetkezik mechanikai ingerekre: erősebb szorításra, zúzásra, mind a tíz láb öncsonkítása (autotómiája). Az Astacus iastacuíS L. ollóján is ismeretes ez a jelenség. CARRINGTON kísérleteivel kimutatta, hogy kémiai hatásokkal ugyancsak ilyen természetű reakciót váltanak ki. A „Brehmben" olvashatjuk, hogy alkohollal nedvesített tárgylemezre tett egy Xantho genuszba tartozó tarisznyarákfajt és az mind a tíz lábát azonnal elvetette. FRENZEL vizsgálataiból tudjuk hogy a rákoknál a végtagízek nem egyformán érzékenyek az ingerekre. A végtag vége és alapja kevésbé érzékeny, a középső ízek ingerlése viszont gyors amputációt eredményez. Az alulról számított második íz teljesen érzéketlen. FEDERICQ és DEWITZ vizsgálatai alapján az is ismeretes, hogy a Tarisznyarákoknál és a Hoszúfarkú-tízlábúrákoknál meghatározott helyen, az első v,agy tőíz varratja mentén következik be az öncsonkítás. Alkalomadtán a Caprellidae (lidércrákók) és az Isopoda (ászkák) fajainál is fellép az autotómia. VARIGNY megfigyelései szerint a frissen vedlett és kimerült rákok képtelenek az .autotómiára, mivel az előbbiek páncélja túl lágy ahhoz, hogy eltörjék, az utóbbiaknak pedig kevés az erejük hozzá. A végtag leválasztásakor 'keletkezett seb a megfigyelők szerint a tarisznyarákoknál egyáltalán nem vérzik és a többi tízlábúráknál is csak kis mértékben. Általánosan ismert a rákgyűjtők előtt hogy a Galathea és Porcellana fajokat rendkívül óvatosan kell kezelni, mert különben levetik néhány vagy valamennyi lábukat. GORKA hivatkozik arra, hogy a Pterophoras, a Catocala, a Plasia, stb. Lepidoptera nemek fajainál, továbbá a Tipulidaenél, valamint a szöcske és sáska fajok nagyrészénél ugyancsak meg585;