Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Az öncsonkítás fogalmának kiterjesztése

figyeltek autotómiát. A kaszáspók (Phalangium opilio L.) lábainak öncsonkítása ugyancsak közismert jelenség. A sáskák és szöcskék mindig csak erős helyi ingerlésre választják le lábukat, mégpedig a cocxa és fenur közötti ízületen A mellső két lábpáron sohasem fordul elő az autotómia. Az eddig említett fajok autotómiája a védelmet szolgálja. Ezt a tényt különösképpen a sáska, szöcske és kaszáspók fajok esetében míncenkí könnyen megállapíthatja. Az állat áldozatul dobja testének egyrészét, és amíg az üldöző a leválasztott végtag megragadásával bajlódik a ksazáspók, a szöcske, a sáska pedig elmenekül. A fajfejlődés során bekövetkezett érdekes védekezési berendezkedés kialakulását, — mint a létért való küzdelem egyik formáját —, láhatjuk ebben az alkalmazkodásban. A Mauritius és Reunion szigeteken élő Monandroptera inuncans és Raphiderus scabrosus botsáskafajok álcáin észlelte elsőízben BRODAGE a rovarlárvák öncsonkítását. (1895.) Tapasztalatai szerint az autotómia az idősebb egyedeken lassabban megy végbe. GORKA ismerteti tanulmányában a Solecurtus strigillaíus L. szifóinak autotómiáját. Felfogásom szerint ez klassszikus példája az életmentő öncsonkításnak. Az említett kagyló izmos szifói mintegy 20 gyűrűből alkotottak. A tenger homokjába olyan módon furakodik, hogy a szifók utolsó 2—3 gyűrűje kiáll az alzaiból. Bármilyen mechanikai hatás (ragadozó állat, vagy emberkéz) érje a szifót, az ingerre azonnal leválik 2—3 gyűrű és a kagyló mélyebbre húzódik. A ragadozó pedig kénytelen a levált gyűrűkkel megelégedni. Bizonyos idő múlva a kagyló ismét kidugja szifóját, és újabb mechanikai inger hatására, újabb gyűrűk amputációja is bekövetkezik. Aktív izommunka választja lea szifók gyűrűit. Az élettelen kagylón csak nehezen sikerül a gyűrűket leválasztani és ez mindig nagyfokú roncsolódással jár. Az élő állatnál pedig az izmok roncsolódása nélkül a gyűrűk között lévő barázdán történik azok levetése. Ez a jelenség teljesen analóg az öncsonkító ízeltlábúfajoknál tapasztalttal. FREDERICQ vizsgálatai szerint ugyanis a holt, vagy idegrendszerétől megfosztott tarisznyarák (Carcinus) végtagja testsúlyának százszorosát bírja el. Nagvobb megterhelésre elszakad a végtag, de sohasem ott, ahol élőállapotban történik az autotómia. Élő állaton végzett erőszakos véetagcsonkításnál pedig nagyfokú a vérzés és az izmok roncsolódása. Ez normális autotőmiánál nem" tapasztalható. FREDERRICQ-nek sikerült a rákokon olyan külön izmokat (muscle auíotomiste) kimutatnia, amelyek hevesösszehúzódására a végtagok leválnak. 586;