Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

merült a felelősség kérdése a tanító pedagógusok irányában is. Ki a hibás? Az idegen nyelvek tanárai a magyarszakos tanárokat hibáztatták, hogy a növendék nincs tisztában anyanyelvének nyelvtanával, ezért halad olyan nehezen az idegen nyelvek tanulásában. A felsőbb osztályok magyar szaktanárai panaszkodtak az alsóbb osztályokban tanító szaktanárok elégtelen munkája miatt: „A felsőbb osztályokban is helyesírási hibákkal, grammatikai pontatlansággal kell a növendékeknek küszködniök, sőt grammatikai elemi hibák még az érettségi magyar dolgozatokban sem ritkák, az élőszóbeli előadásban való járatlanság pedig — köztudomás szerint — általános fogyatkozása középiskolai növendékeinknek." 11

4 Olvashatunk arról is, hogy sok iskolában anyanyelvünk tanítása még nem foglal el központi helyet, sőt „olyan árván egy tantárggyal sem bánnak el, mint a magyar nyelvvel. Ezt taníthatja mindenki, mert ez csak surrogatum, hogy a tanár heti óraszáma kijöjjön." 11

5 Annak a szomorú és elítélendő ténynek, hogy szaktanáraink jórésze csak az irodalom tanárának szerepét szeréti és kívánja vállalni, és idegenkedik a nyelvtant is szívvel-lélekkel tanítani, szintén megvan az előzménye. Az előbb említett cikk írója azt is elpanaszolta, hogy a magyar irodalom tanárai nem szívesen vállalják a magyar nyelvnek az alsóbb osztályokban való tanítását: „derogál nekik a grammatika tanítása." így megértjük, ha sikertelen az ilyen típusú tanár nyelvtantanítása. A cikk írója pedig megmutatta a jó és helyes nyelvtantanítás eredményének hatását is. Bár könnyebb és érdekesebb szerinte az irodalomról beszélgetni, az egyes műfajokat fejtegetni vagy ismertetni, mint mondatokat boncolgatni, de az a tanuló, aki jól tud mondatokat elemezni, s a nyelv alkotó elemeit helyesen tudja felismerni, szinte az alkotás gyönyörűségét éli át egy-egy jól sikerült nyelvtani elemzés hevében is. Sokszor éppen arról feledkeznek meg a magyar nyelvtant tanító szaktanárok, hogy a gyerekekkel megkóstoltassák a nyelvtani órákon a biztos nyelvtani ismerettel párosult „logikai torna" értelmet fejlesztő munkájában az alkotás izgalmát. Sokan a biztos nyelvtani ismeretnyújtás helyett csak morzsákat, felületesen megmutatott ismerettöredékeket ad'nak a nyelvtanórákon. De az a tanár, aki maga sincs tisztában a nyelvtani anyaggal, természetesen nyelvtan óráin nem nyújthat többet, mint a tankönyv,, és azt sem adhatja át úgy, hogy az lekösse a hallgatókat, s ne untas,sa őket. Az a hiedelem, hogy a nyelvtan egyértelmű a száraz tudománnyal, azoknak a tanároknak a tanítása nyomán alakult ki, akik maguk is unják a nyelvtan órákat. Az annyira száraznak és unalmasnak tartott nyelvtan órák a jó tanár keze nyomán érdekessé válhatnak, sőt a gye50