Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

összefoglaló jellegű munkákat, az iskolai nyelvtantanítás vonalán mindinkább felmerült az a követelmény, hogy szüntessék meg az iskolai nyelvtankönyvekben tapasztalt „egyöntetlenséget", azaz alkossanak egységesebb, tartalomban és módszerben egyöntetűbb iskolai nyelvtanokat. Derne Károly Magyar Nyelvtantanítás című munkájában a nyelvtantanítás hiányának forrását kereste abban, hogy „egvöntetlenség" van a nyelvtani kérdésekben, nem egységes a nyelvtanok terminológiája, és teljes a pedagógiai és logikai következetlenség. A legtöbb tankönyvnek hibája még az is, hogy írója vagy nem eléggé szaktudós, vagy nem eléggé pedagógusNagyon helyesen mutatott rá Derne arra is munkájában, hogy nyelvtankönyveink szerzői általában megfeledkeztek a szemléltetésről, illetőleg a szemléltetésnek nem helyes módját követték. Hibáztatta azt a gyakorlatot is, amiben egyesek a nyelvtan elvontságát kívánták feloldani, s nagyon érzékletessé tenni a tanulók számára. Mint elrettentő példát idézte egyik nyelvtankönyvünk következő módszertani baklövését: Nyelvtani mesét kerekít a nyelvi tények köré abból a hamis elvből kiindulva, hogy a gyerekek érdeklődését érdekes történetekkel, mesékkel kell felkelteni. így születik meg például ez a tartalmában hamis és teljességében nevetséges forma: ,,Az ige a jó édesapát képviseli, aki a kedves mamácskával, az alannyal szembe ülve együtt figyelnek mindenre, ami az asztalnál történik." A kortársak önmegtartóztatóan csak ezt jegyezték meg erre a módszertani bukfencre: több benne a fűszer, mint az étel. Ebben a korszakban is sokszor hangoztatott tétel, hogy az anyanyelv nyelvtanát más módszerrel kell tanítani, mint az idegen nyelv nyelvtanát. Albert János az anyanyelv tanításának módszeréről értekezve azt írta, hogy a legnagyobb bizonytalanság éppen ebben a kérdésben uralkodik, és a legkevesebb eligazítást éppen itt kapnak gyakorló pedagógusaink.

11

1 Azt is nagyon jól látták pedagógusaink, hogy a magyar nyelvtantanításban egyesek nincsenek tekintettel a pedagógiai célra. Riedl Frigyes szerint az anyanyelvi nyelvtantanítás elleni panasz sok esetben azért jogos, mert az azt tanító pedagógusok nagy része egyáltalában nincs tisztában sem azzal, hogy mit, még kevésbé azzal, hogy miért és hogyan kell tanítani.

11

2 Az anyanyelv nyelvtanának tanításában — általában ezt hangoztatták — a cél: a nyelvtan alapos ismeretére megtanítani tanulóinkat, biztos nyelvtani tudást nyújtani nekik, s ugyanakkor képesíteni neveltjeinket „tiszta, világos, öntudatos gondolkodásra, s ennek megfelelő szóbeli és írásbeli előadásra." 11

3 De nem szűnő panasz továbbra is, hogy a magyar iskolákban a magyar nyelvtan tanítása nem éri el kitűzött célját. Fel4 Az Egri Pedagógiai Főiskola Evkönyve