Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szántó Imre: Adalékok a magyarországi mezőgazdaság fejlődéséhez a napóleoni háborúk korában

— szükségképpen a parasztok robotterhének növekedését. A robot hasznavehetetlensége, a restanciák és robotmegtagadások azonban már a napóleoni háborúk korában megmutatták a termelési mód elavult voltát. Egyre inkább szükségessé vált a feudális termelési viszonyok felváltása új, burzsoá termelési viszonyokkal, amelyek nem fékezik a termelőerők fejlődését, sőt ellenkezőleg, éppen fő hajtóerői azok erőteljes növekedésének. 5

4 De még az a gróf Festetics György is meghagyta utasításában, akinek a kezén a pénztőke felhalmozásának viszonylagos meggyorsulásáról beszélhetünk a konjunktúra éveiben, hogy a gazdatiszt ,,a pénzes munkásokkal kémélve bánjon és csak ott, ahol elkerülhetetlen, applicállya (alkalmazza — Sz. I.), nagy judiciummal (körültekintéssel — Sz. I.) kölletik élni, ahol olcsóbban jut az uraság hozzája, avagy szaporábban végezni kölletik valami dolgot, azt fontolja meg ... az pénzes munkásokat vagy rövid napokra, avagy gyöngéb munkákra, úgy, mint gyomlálásra, gyűjtésre stb., ahol gyermekeket és asszonyokat olcsó pénzen lehet találni, fordétani tanácsos". 5

5 A Georgikon-alapító gróf Festetics György keszthelyi uradalmának robotkalendáriumai azonban arról tanúskodnak, hogy a feudális jobbágyrobot fokozott kiaknázása (supererogatio) sem jelenthetett már megoldást a napóleoni háborúk korában; sor került tehát a cselédek és bérmunkások szélesebbkörű alkalmazására. A Festeticsek keszthelyi uradalma munkaerőszükségletének 44,85 százalékát látta el a jobbágy ingyenes robotmunkája 1795-ben, 11,50 százalékát az ún. haszonbéres erő, ugyanakkor viszont a cselédek már 30,23 százalékát, a „pénzes munkások" pedig 13,42 százalékát látták el a munkaerőszükségletnek. &

s Kétségtelen tehát, hogy a 18. század végén, a 19. század elején gyarmati helyzetünk ellenére is megindult bizonyos átmenet a tőkés gazdálkodásra a fejlettebb nagybirtokon, bár a gyarmati helyzet akadályozta ezt a fejlődést. A napóleoni háborúk idején a mezőgazdasági gépekhez, — a cséplőgéphez, szelelőrostához vagy vetőgéphez atb. — szorgalmas és értelmes munkásokra volt szükség. Asbóth János leírása szerint Novotny lepsényi gazdaságában 1802-ben ,,a cséplő machina mellett dolgoznak hat legények, kik közül az első a kévéket a machinára feladja és feloldja; a második azokat a machinán elteregeti; a harmadik a rostáról lefolyó gabonáról a felezetet elsepri; a negyedik a felezettel kevert gabonát rostálja; az ötödik a szalmát eltakarítja; a hatodik pedig a lovakat hajtja". 5

7 Mindegyre szaporodott a cselédeket és bérmunkásokat alkalmazó gazdaságok száma, amelyek már csak olyan másodrendű munkálatokra alkalmaztak robotot, mint a trágyahordás, vagy a fuvarozás. 505;