Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

szabállyá pl. a hiányjelek elhagyását (pl. 's, a fiú' tolla stb.), s az ly-nek használatát Ily helyett. Az 1856-j javaslat azonban nem szűntette meg, sőt inkább szaporította a bizonytalanságokat, 1874-ben újra felülvizsgálták az Akadémia helyesírási szabályzatát. Az akkori tanácskozáson felmerült az a határozatterv is, hogy csak a kiejtés legyen az alapelv. Az 1877-i szabályzat azonban nem ezt tanítja, hanem azt, hogy a magyar helyesírás négy elv keveredésén alapszik: a kiejtés, a szóelemzés, a hagyomány, és. az egyszerűsítés elvén. Az iskolai nyelvi oktatást azonban az 1877-i szabályzat egyszerűsítései sem elégítették ki. Elmaradt ugyan, a hiányjelek felrakása, a régebbi kettős Ily helyett az -ly-et vezette be, a kiejtés elvét jobban kiemelte, mégis ez a reform éppen azért nem elégítette ki a gyakorlati pedagógusok zömét, mert radikálisabb egyszerűsítést vártak. Különösen sokan kívánták a cz-nek egyszerű c-vel való írását. A Tanáregyesületi Közlöny egyik cikkírója 1869-ben azt írta, hogy a c harcában az Akadémiát tekintélynek nem ismert el. sem tanítványai előtt nem tanítja jogosnak a cz írását. (Simonyi Zsigmond pl. nyelvtankönyvében következetesen c-t ír.) Az Akadémia azonban kitartott álláspontja mellett, és az egyszerű c helyett még sokáig cz-t írat. A nyelvművelés, a nyelvvédelem problémájáról néhány szót! Nem véletlen, hogy a pozsonyi gimnázium értesítőjének hasábjain jelent meg Szarvas Gábor „Magyartalanságok" című értekezése. A gyakorló pedagógus és elmélyült tudós minden erénye csillog benne. Szarvas a magyar nyelvben gyorsan szaporodó hibákra, helytelenségekre mutatott rá. Már ebben felvetette egy hivatalos nyelvjavító, nyelvvédő egyesület eszméjét. Fejtegetéseire első komoly visszhangként Arany László válaszolt „Rontsuk a nyelvet — ahogy lehet" c. cikkében. Szarvas elgondolásait szélesebb körben kívánták az oktatásügy felelős vezetői is terjeszteni. Szarvas Pestre került, s az Akadémia reá bízta új nyelvművelő, nyelvtudományi folyóiratának, a Magyar Nyelvőrnek szerkesztését. Az 1872-ben megjelent folyóirat első számában olvashatjuk programját. Feladatunk: a nyelvben a helyesség visszaállítása, a tisztaság előmozdítása, a legjellegzetesebb és legveszélyesebb nyelvi hibák kipellengérezése, a nyelv iránti érdeklődés terjesztése, s nem utolsó sorban az iskolai nyelvtanítás problémáinak számontartása. A szerkesztőnek és munkatársainak jó érzéke volt a gyakorlati kérdések helyes felvetésére is. Szarvas úgy képzelte, hogy a Nyelvőr a gyakorlat mezején dolgozó pedagógusoknak is felmérhetetlen segítséget jelent, s azért panaszkodott egy ízben keserűen arról, hogv a Nyelvőr előfizetőinek sorába éppen a néptanítók jelentkeztek a legkeve42