Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

tás gyakorlati kérdéseit vetette fel. Az iskolai helyesírásról és nyelvművelésről már többen, értekeztek. A helyesírás különben ebben a korszakban a nyelvtudomány számára is igen eleven probléma volt. Szarvas Gábor „Következetlenség a helyesírásban" című cikkében 9

2 azt állapította meg, hogy nagy a habozás, kétkedés az írásban; ahány munka, annyi ortographia. Az iskolában tanító pedagógusok is gyakran adták fel ezt a kérdést: Mire lehet alapítani a magyar helyesírást? A helyes ejtésre vagy a szófejtésre, vagy mind a kettőre? A helyes ejtésre? De hiszen a helyes ejtés: fokiam, attam, eszt, aszt. A szófeitésre? De hát nem így írjuk: evni, szépvé, hoszjú, olvasj! Hunfalvy Pál ugyan* csak a Nyelvőr hasábjain szól hozzá e problémához. Lehet-e a kiejtés a magyar helyesírásnak egyetlen alapja? Vitatkozik Szarvas azon javaslatával, hogy fogadjuk el a kiejtést helyesírási kalauznak. De vajon következetesek leszünk-e, ha tuttam, tűnnék, foksz, foktam-ié\éket írunk. Talán következetes a fülnek, de sohasem a szemnek. Következetesség csak úgy volna elérhető, ha vagy a szófejtést, vagy a kiejtést tennők despotává. Szarvas Gábor megmutatta, hogy a szófejtés nem lehet despota, de vajon lehet-e a kiejtés egyedül? Válasza: a kiejtést magyar helyesírási elvnek a szófejtés ellenőrzése nélkül nem szabad elfogadni. A szófejtés által ellenőrzött, igazolt, s néha talán mérsékelt kiejtés lehet csak a mai helyesírásunk szabálya. Szarvas Gábor a helyes ejtést húzta alá, Hunfalvy a szófejtés elvét emelte hozzá. Vitájuk komoly tanulságul szolgált gyakorló pedagógusaink számára is, különösen abban a tekintetben, hogy világossá vált előttük: a helyesírás nem önálló valami, hanem az alkalmazott nyelvtudomány része s ahogyan nem nélkülözheti a helyesírás a nyelvtudomány tanulságait, úgy az iskolai helyesírás tanítás sem lehet eredményes a nyelvtani alapok ismerete nélkül. Ennek a korszaknak problémája volt a helyesírás egyszerűsítésének kérdése is. Hunfalvy 1873-ban azt javasolta, hogy ideje volna az egyszerűsítés elvét komolyabban fontolóra venni. Már a régebbi időkben fel-felmerült az ún. „takarékosság elvének" hangoztatása. Az 1870-es években megérett az idő arra, hogy az Akadémia is állást foglaljon a magyar helyesírás reformja ügyében. Hunfalvy Pál az Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának készített elaborátumában

9

3 megállapította, hogy az Akadémia helyesírása, s az Akadémián kívül élő irodalom helyesírása között mind láthatóbbá lett a különbség. Ezt a különbséget meg kell szüntetni. Már 1856-ban ezért javasolták egyesek, hogy az Akadémia vegye vizsgálat alá helyesírási szabályzatát, és a szükségesnek vagy célszerűnek mutatkozó változás vagy javítás iránt adjon véleményt. Annak idején javaslat alapján emelték 41