Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Csóka János: A termelőszövetkezeti mozgalom jelenlegi helyzete az egri járásban

végezni a parasztság körében. Propagálni kell a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit! a kisparaszti gazdaságokkal szemben és ezt összekötni mintíiennapos személyes agitácíóval. Dolgozó parasztságunk nem elégszik meg általános szólamok ismételgetésével. Éppen ezért arra kell törekedni pártszerveinknek, hogy a népnevelők a közös gazdálkodás eredményei mellett beszéljenek a kisparcella adta korlátokról is, beszéljenek a jövőről, a perspektíváról, ami a kollektív gazdaságok és a kisparcellás parasztgazdaságok előtt áll. Járásunk földrajzi adottságát figyelembe véve arra kell törekednünk, hogy minél szélesebb körben valósítsuk meg a belterjes gazdálkodást termelőszövetkezeteinkben. A belterjes gazdálkodás lényegében az, hogy a termés növekedését a termelőeszközök hatékonyabb felhasználásával, a megművelt terület egy holdjára eső több termelőeszköz befektetéssel a gazdálkodás módszerének állandó fejlesztésével biztosítják. Ezért a belterjesség a hozamok, a munkatermelékenység állandó növekedésével jár együtt. Termelőszövetkezeteinkben . a termelés jelenlegi színvonalát tekintetbe véve, a belterjesség fokozásának legfontosabb feladatai a következők: a termésátlagok, a közös állatállomány és hozamainak növelése: a növénytermelés és állattenyésztés helyes arányának kialakítása, a közös állattenyésztés, elsősorban a közös szarvasmarha-tenyésztés sokkal erőteljesebb fejlesztése: a növénytermelés helyes arányainak kialakítása; a fokozottabb trágyázás fejlettebb termelési módszerek alkalmazása; több és jobb gépimunka. Az a legfontosabb ezen a téren, hogy termelőszövetkezeteink megtalálják a helyes arányt a növénytermelés és állattenyésztés között, hogy az 1955-ben hiányosan megvalósított tervet az állattenyésztés terén túlteljesítsük. Ugyanis ha a növénytermesztés adatait vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a rozs és kukorica kivételével túlteljesítették termelőszövetkezeteink az 1955-ös tervet, de állattenyésztés terén — különösen tehén, amiből csak 89%-ra, juh, amiből csak 88 %-ra, ló, amiből 95%ra és anyakoca, amiből 75%-ra teljesítették termelőszövetkezeteink az 1955-ös tervet — vannak tennivalóink. Természetesen ezek mellett a hiányosságok mellett eredményekről is beszélhetünk, pl. a szarvasmarha- és sertéstenyésztési tervet túlteljesítették termelőszövetkezeteink. Mégis helyes beszélni ezekről a hiányosságokról

1, és felhívni termelőszövetkezeteink figyelmét arra, hogy a jövőben törekecljenek a növénytermelés és állattenyésztés helyes arányát megtalálni, vagyis az állattenyésztés terén mutatkozó hiányosságokra fordítsanak nagyobb gondot, de 472;