Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Csóka János: A termelőszövetkezeti mozgalom jelenlegi helyzete az egri járásban

Ezeket a feladatokat csak úgy tudja megoldani a munkásosztály, ha szövetségét a dolgozó parasztsággal egyre tartalmasabbá és szilárdabbá teszi. Ennek pedig feltétele, hogy megszűnjön az a kettősség, ami ma .jellemzi népi demokráciánkat, hogy a városban fejlett szocialista ipar van, amíg a falun szétaprózott, kisparcellás parasztgazdaságok vannak. A fejlődés azt követeli, hogy az ipart követve, végbemenj en a mezőgazdaság szocialista átszervezése is. Ez azonban már sokkal bonyolultabb feladat. A dolgozó parasztság százezreit kell átvezetni a kisüzemi termelési módról a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra. Ez nem megy simán, szívós harcot kell folytatni a régivel, a „megszokott" kis magántulajdonosi gondolkodási móddal szemben. Sztálin elvtárs ,,A Szovjetunió agrárpolitikájának kérdéseihez" c. cikkében élesen veri vissza azokat az antimarxista nézeteket, melyek szerint a falu „automatikusan" követi a várost, vagyis az olyan jobboldali nézetet, mely szerint nem szükséges harcíolni a mezőgazdaságban a szocializmus alapjainak mielőbbi lerakásáért, mert ha az ipar, a város fejlődik, automatikusan vele fejlődik a falu is. (Nem nehéz ráismerni arra a nálunk elterjedt jobboldali nézetre, hogy a kisárutermelő parasztgazdaságok is a szocializmus felé fejlődnek „a maguk módján". Tehát nem kell harcolni, nem kell nevelő, szervező, félvilágosító munkát végezni a parasztság körében, mert spontán úgyis a szocializmus felé fejlődnek. Ezt és hasonló jobboldali nézeteket Pártunk márciusi határozata szétzúzta.) Sztálin elvtárs megcáfolja ezt a nézetet, hangsúlyozva, hogy a kapitalizmusban a falu „automatikusan" követi a várost, minthogy a város kapitalista gazdasága és a falu kisárutermelő gazdasága alapjait tekintve, azonos típusú, vagyis mindket'tő a termelőeszközök magántulajdonára támaszkodik. Nem így van azonban a szocialista város és a kisárutermelő falu esetében. Az iparban ugyanis a termelőeszközök közös tulajdonban, állami tulajdonban vannak. Ezzel magyarázható az, hogy a szocializmus alapjainak lerakása a mezőgazdaságban nem nélkülözheti a párt állandó, nevelő, szervező és felvilágosító munkáját a parasztság körében Ezeket az útmutatásokat a mi viszonyainknak megfelelően alkotóan kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy nem húzunk rá sablonosan minden módszert és eszközt a mi magyar viszonyainkra, amelyeket a Szovjetunióban alkalmaztak. Ez helytelen lenne. Az viszont fontos, hogy elsősorban ne azt keressük, hogy miben különbözünk mi a Szovjetuniótól, — bár, hangsúlyozom ez is fontos— hanem azokat, amelyek közösek a Szovjetunió akkori és a mai magyar viszonyokban. Lenin és Sztálin tanításaiból azokat az alapvető tételeket kell elsősorban figyelembe venni, amelyek nemzetközi érvényűek, amelyek elkerülhetetlenek minden szocializmust építő országban. Ilyenek pL Leninnek „A szövetkezetekről" c., Sztálinnak „A Szovjetunió agrárpolitikájának kérdéséhez" c. munkája. Lenin szövetkezeti tervének nagysága abban áll, hogy a parasztság sokmilliós tömegét bekapcsolja a szocialista társadalom építésébe. „Lenin szövetkezetekről szóló cikkeiben — mondja Sztálin elvtárs — helyesen utalt arra, hogy a mezőgazdaság fejlődésének nálunk új úton kell haladnia, a:son az úton, amelyen a parasztság többségét a szövetkezeteken keresztül bevonjuk a szocialista építésbe, azon az úton, amelyen a kollektívizmus elveit fokozatosan meghonosítjuk a mezőgazdaságban, előbb a termékek értékesítése, később pedig a mezőgazdasági termékek termelése terén." 3 Ebből tehát következik, hogy a szocialista nagygazdaságot 460;