Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből

is nyerhettek, sőt tisztségeket is viselhettek ugyanúgy, mint a magyarok és németek. Nem hiába idézi Marczali Henrik

8

1 II. József szavait: „Védeni kell az. . . Egerben. . . hasznos kereskedést űző ráczokat". Ök a görögökkel együtt nagyban hozzájárultak kereskedelmi tevékenységükkel a megye gazdasági életének a fellendítéséhez, a környék iparosításával — bár egyébként az iparban játszott szerepük jelentéktelen — pedig feltétlenül a haladás ügyét szolgálták. Ennek ellenére az egri kereskedők nem nézték jó szemmel tevékenységüket és a város sem adta meg nekik mindig a szükséges támogatást. Ugyancsak Marczalinál olvashatjuk, hogy „mindenféle ürügy alatt kizavarták birtokukból az egri, a közjónak hasznos kereskedőket (a rácokat)" és áruikat elárverezték. 8

2 Az egri szerb és görög kereskedők üldözésének különböző okaira mutathatunk rá. Bár üldözésükben fontos szerepet játszott a vallási féltékenység és a vallási fanatizmus is, annak legfontosabb oka mégis inkább politikai és gazdasági okokban keresendő. Más helyen már említettük, hogy Fenessy püspök 1694-ben egyezményt kötött a várossal, amely szerint a város szabad királyi joga megszűnik és Egerben csak katolikusoknak szabad letelepedniük. Ebben az egyezségben a szerbek egyesült hitű rácok néven szerepelnek, ami azt jelenti, hogy felvették a görögkatolikus hitet (természetesen nem a maguk jószántából), vagyis uniáltak. A görögkatolikus unió megteremtésére irányuló első kísérletek a XVII. század végére nyúlnak vissza. Egyes jezsuiták — Hevenesi Gábor. Ravasz Ferenc és Szentiványi Márton — elgondolása volt az, hogy a görögkeletiek „megtérítésénél" csak a lényegre, a pápaság elismerésére és a dogmatikus egység megteremtésére kell törekedni, míg a görög szertartásokat érintetlenül lehet hagyni. Ezt a programot 1689-től kezdve Kollonics Lipót valósította meg. A katolicizmussal való uniót elfogadó (unitus, vagy uniátus) papokat — még az esetben is, ha jobbágyszármazásúak voltak — gyermekeikkel együtt kivették a jobbágysorból, és jogi, politikai, társadalmi szempontból egyaránt a katolikus (római szertartású) papokkal tették egyenrangúvá. A Rákóczi szabadságharc leverése utáni időkben, a XVIII. század 30-as éveiben a pénzre és jogokra mohó papság tömegesen fogadta el az uniót. Hasonló eredményt értek el a román papság körében. Itt az 1738-ban alapított balázsfalvi püspökség lett az egyházi unió központja. Sokkal kevesebb sikerrel jártak azonban az unió megteremtésére irányuló törekvések a szerbeknél. A jelentős katonai ked424;