Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: „Az Ady-versek poéta-adminisztrátora"

Nincs szükség annak hosszabb igazolására, hogy aki ilyen bonyolult kérdésben helyes kritikát akar mondani, látnia kell azt, hogy milyen úton és módon alakultak és kristályosodtak ki azok az eredmények, amelyek számunkra olyan komoly értékeknek látszanak. Más természetű dolgoknál is nélkülözhetetlen az összefüggések vizsgálata, a kommentálásoknál pedig érthetően még fokozottabb mértékben. Igaz, Földessy Gyulában megvan az a rendkívül fontos kritikai erény, amelyet Bóka László az önmaga korrigálására való készségként és képességként méltat. Földessy maga írja említett könyve bevezetőjében ezeket az annyira jellemző sorokat: „Mióta Ady első új kötete megjelent, úgyszólván naponta olvasom. s mikor ezer lapnál jóval többre menő Ady-tanulmányaim után a múlt év november havában másodszor feküdtem neki az összes Adynak, — írta ezt 1949 januárjában —, hogy minden sorát maradék nélkül megértsem és megértessem, munkámban előrehaladva, szégyenkezően gondoltam vissza azokra a kijelentéseimre, amikben már régebben is és legutóbbi Ady-tanulmányfüzetemben. Az ismeretlen Ady-ban Ady alapos és teljes ismerőjeként állítottam oda magamat. Sok nehéz Ady-vers megértésének első mámorában és később is, mindig jó hittel mondtam ezt, de meg kellett győződnöm róla, hogy ebben a hitemben tévedtem. De talán nem csalódom, hogy az utolsó Ady-könyvem megírása után már valóban „alaposan" és „teljesen" ismerem Adyt, a költőt és az embert egyaránt." Az elemző kritika nyilván találhat ennek ellenére is még hibákat, egyáltalán felsorakoztathat más véleményt. így teszi ezt Ady szimbolizmusáról szóló tanulmányában Bóka László, aki pl. a „fehér csönd", a „fehér lepel", a „fehér ördög-lepel" kifejezéseknél nem tartja elfogadhatónak Földessy magyarázatát. A még meglévő és kifogásolható, e [példánál talán Jelentősebb téves magyarázatok bírálatánál mennyi útbaigazítást nyújt a helyes kritikai alaphoz a szerző elvi álláspontjának, kifejtett nézeteinek ismerete. Viszont Földessy Gyula írásai, tanulmányai nehezen, elég sok időnek erre fordításával kutathatók fel, állíthatók össze. E publikáció tehát könnyíteni akarja azok munkáját, akik az Adyval való elmélyült foglalkozás érdekében Földessy Adyról szóló írásaival behatóbban meg akarnak ismerkedni. Azt sem igen lehet vitatni ugyanis, hogy a felvetett probléma eredményes megoldásához nem egy, vagy két kutató odaadó munkájára van csupán szükség, hanem olyan széleskörű viták megvalósítására, amelyekre a már sokszor említett Ady pályakezdésének bevezetőjében véleményünk szerint is helyesen hivatkozik Bóka László. Munkám közben igen sok hasznát láttam Varga József az Irodalomtörténeti Közlemények 1954. évi 4. számában Földessy 382;