Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

Bessenyei művei még kemény küzdelem arcát mutatják, kezdetleges küzdelmet a gondolat kifejezéséért." — Mi sem tagadtuk, hogy Bessenyei küzdött a nyelvvel, de akkor küzdött, midőn új gondolatvilágot akart feltárni nemzete előtt. Faludinál, kinek érdemeit nem akarjuk kétségbevonni, erről szó sincs! De érzésünk szerint Bessenyei nem is az előtte járó barokk írókat folytatja stílusban, hiszen ezektől el kell magát sáncolnia gondolati téren és a kifejezés módját tekintve is. Sokkal inkább hasonlítanak röpiratai stílus tekintetben a XVI. századi hitvitázó irataihoz. Ismerhetett ő ilyeneket, ha nem is idézget belőlük Más példát is látunk a korban a XVI. század legjobb stílushagyományainak továbbélésére. Kármán 1794-ben A fejveszteséget tudatosan archaizálja, hozzáigazítja a XVI. század stílusához. (V. ö. Némedi Lajos: Kármán müve-e A fejveszteség? Főiskolai Évkönyv, I.) Bessenyeit temperamentuma, vaskos, reális látásmódja és szókimondása is közelviszik a XVI. századhoz. Igaz, hogy MarkalfvóX azt mondja, hogy „tele van ocsmánysággal", de a Magyar Néző ben maga is elég vaskos kifejezésekkel támadja ezt az „ocsmányságot". Eredeti munkáiban igyekezett anyanyelvünk nagy ápostola és szerelmese érhetően, világosan és élvezhető módon írni. Nem sajnálta az írásaiból a fűszert sem. Népies szólásokat, fordulatokat használ már Bécsben is, hasonlatait a vidéki életből, az alföldi tájból veszi öregkori írásaiban. Igazságait szemléletesen adja elő; élénk vitastílusban, magyarázva, olvasóját meg-megszólítva beszél. Mosolygásra is gerjeszti hallgatóit, ahol kell és lehet. Könnyeden, elegánsan nem tudott írni, a legegyszerűbben és legtermészetesebben sem. Igaz az, hogy küzdött a nyelvvel, de ennek a küzdelemnek nagyszerű eredményei születnek elméleti szempontból és gyakorlati megvalósításban egyaránt. Bessenyei érzi és tudja, hogy az írásnak módja, a stílus egyéni dolog, szorosan összefügg korral és egyéniséggel, írói szándékkal és sok más körülménnyel. Ezért nem akarja ő a maga írásmódját másokra ráerőszakolni. Ö csak tanácsol, javasol: „Okosok, írjatok úgy hogy szeressenek, értsenek benneteket, s mosolyogva, könnyezve csudálkozzanak rajtatok!" Sokszor megjegyzi, hogy neki ebben és ebben a kérdésben ez a véleménye, de mosnak lehet más is, sőt lehet, hogy az az igaz és nem az övé. Amikor A holmiban Dugonics Trója veszedelme c. munkájának egyes részeit átírja, hozzáteszi: „ . .. nincs olyan megírt "dolog, melyet más móddal is ki lehetne tenni." Vagy egy másik helyen: „Amint feljebb mondottam, így is lehetett írni ugyan iazt: de mivel a tetszés sok féle, lehet, hogy az első mód sokaknak még inkább tetszene mint az utolsóbb." 373;