Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

jezéskészletét. Ilyen értelemben kell tehát fejleszteni a magyar nyelvet. „Mit tehet arról a drága hegy, ha kincseit belőle nem szedik; mit tehet róla a magyar nyelv is, ha fiai őtet sem éke­síteni, sem nagyítani, sem felemelni nem akarják. Egy nyelv sem származott a föld golyóbisán tökéletes erőbe, de azért még­is sok van már erős és mély közöttük." Valamikor az angol nyelv is 'fejletlen volt, de Milton, Shakespeare, Young, Pope ki­művelték. „Ha ugyan az anglus mindég abbamaradt volna, hogy ne írjon a maga nyelvén sem törvényt, sem pert, sem tudo­mányt, mert gyenge, most is ostoba volna." (Magyarság.) IV. Ahhoz, hogy a magyar nyelvet művelni, tökéletesíten lehes­sen, s hogy méltó helyét elfoglalhassa, le kell számolni a latin nyelv uralmával. — Valamikor a középkori Európában a latin az egyháznak, a közéletnek és a szolgáló sorba kényeszerített tudománynak egyetemes nyelve volt. A nemzettéválás folyamán azonban a nyugatiak sorban felszabadulnak a latin uralma alól, mely ilyen értelemben a feudalizmusnak a felépítményébe tarto­zik, és maguk lábán, vagyis a maguk nyelvén indulnak el. Egy már többször idézeti/ kései munkájában Bessenyei maga rendkí­vül tanulságosan összegezi ezt a folyamatot. Az egyház szol­gaságából nagynehezen 'felszabaduló világi tudomány az antik forrásokhoz, a göröghöz és a latinhoz megy vissza előbb, on­nan merít, de amit tanul azt a maga nyelvére ülteti át. „Sokáig vonakodott az emberi értelem, halálával küszködve, míg a szent­írásnak értelmét is jobban-jobban felvéve, kinyjátul, labirinthu­sátul menekedhetett. Minden nemzetnél szolgált erre a maga nyelvének felemelkedése. Görögbül. Deákbui merítették a tu­dományt; de maguk nyelvén írták és beszéllették," (Beszéd az országnak tárgyárul.) A magyar fejlődés vonala Dózsa népének leverésével és a török hosszas uralmával megtörik, és mi még a XVIII. század­ban sem szabadblunk meg semj a feudalizmus jármától, sem a latiin nyelv uralmától. Az egyház és a közélet nyelve a latin, Kiváló tudósaink vannak, történetírók, mint Bél Mátyás, Pray György, Katona István és sokan mások. Nyelvészeinknek euró­pai elismertetésben van részük (Kalmár György, Sajnovics Já­nos, Gyarmathy Sámuel). Megindul a magyar irodalomtörténet­Írás, de mindez latin nyelven. A magyar nyelven író tudós­nak nincs közönsége. Magyar nyelven írni csak ismeretterjesz­tésnek számít vagy hazafiúi tettnek, de nem tudománynak. Az 350;

Next

/
Oldalképek
Tartalom