Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

ország! egyetlen egyetemén mindent latinul tanítanak. A magya: nyelv és irodalom tanszékét majd csak 1791-ben állítják fel. A magyar ifjúság latin és német kultúrájú emberektől nyeri ismereteit. Bessenyei elsősorban nem nyelvművelő, hanem kultúrpolitikus. ö a latin nyelvet, mint elavult világnézetek külső burkát támadja meg. Az elavult feudális ideológiai felépítménynek két oszlopát döngeti, az egyik a szentírás, a másik a Corpus Juris, á középkor szelleme és a rendi kiváltságok szimbóluma. Az egyház és a privilégiumaihoz ragaszkodó nemesség érdekét szolgálja a latin nyelv szinte kizárólagos uralma is nálunk a XVIII. század végéig. Bessenyei az alapoknál, az iskolákon kezdi, és igaza van. Minden iskolai oktatás az egyetemig latinul folyik az egész országban. A magyar gyermekek ezrei azzal töltik esztendeiket, hogy magolják az iskolákban a latin nyelvtani szabályokat, kényszeredett verseket írnak latinul, megcsonkított szövegekben olvassák a klasszikus ókor íróit, kívülről megtanulják a Corpus Jurist és mind e nagy „tudományokkal" hivatalt viselnek és kormányozzák az országot. Igazi modern tudlományt semmit sem sajátítanak el a gyerekek, hiszen az elmaradott iskolarendszer és a latin, nyelv éppen arra való, hogy a nemzet számosabb részétől távoltartsák a korszerű tudást és így- megállítsák az időt az uralkodó osztályok érdekében. A tanítás művészetét nagyrabecsülte Bessenyei, de az iskoláról már nem lehetett jó véleménye. ,,Ha elmondottuk mint szajkók, amit re'ánk vetettek, megdicsértettünk.. emlékszik vissza iskolás éveire. Értelmetlenségekét tanultak a régi és a bibliai históriából. Rákócziról már csak az iskola falain kívül hallottak, „de sem a nagy Lajosról, sem Hunyadi Jánosról, Mátyásról nem tudtunk ... Paraguajról, Kongóról, Mexicóról... sohasem hallottunk semmit, ellenben tudtuk recitálni: ... Oh 'maribus dantur sermo cum turbine carbo . . . Tudtuk mondani az exceptiokat: ti, Excipitur: ut gummi, molly sinapi: Delphyn, Phorcyon, nesis. Vibe, Salamisque,! Glis, igliris,, Dis, Lis Samnis, gryps, — A nehéz nyavalya tudna ezekből a sárkány szavakból okoskodni, csaknem kiejtem a nyelvemet a számból, ha mondani akarom őket. — Csudálkozunk osztán rajta, mikor nemes ifjaink hazajönnek az oskolákból, és a ' Glis, Dis, Lissel, Grypsel semmire sem mehetnek?... (A holmi XIV. Belső nevelés.) — Iskolarendszerünk bírálatával Bessenyei itt olyan kapukat dönget, melyeket előtte is sok jó magyar vert már az öklével Apáczai Csere Jánostól Misztótfalusi Kiss Miklósig, Mikes Kelemenig, Losonczi Istvánig! 351;