Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

kedéséről.) Még szeretelt mesterével, Voltaire-rel is vitába száll. Voltaire azt írja, hogy a magyarok nem írják le nagy tetteiket, és így a világ nem tudhat róluk. „Elfelejtette Voltér ezt írván, hogy olyan nemzetnek nem sokat lehetett írni, melynek kezéből pennáját, ha felvette az Amuratesek, Mohometek ménkövei verték ki."(71 holmi, XXIX. Hajdani haza.) Bessenyei a saját példáján tanulta meg, hogy mi a magyar elmaradottság igazi oka. Ök Bécsben az igazi, érdekes, vonzó, modern eszméket gyorsan elsajátították. Otthon a magyar i'fjúság lomtárba való ócskaságokat tanul egy holt nyelv igájában. Nem csoda, ha ehhez a „kultúrához" nincs kedve. Jogos nemzeti büszkeséggel védi meg nemzetét a Jámbor szándékban: „Azt mondaná valaki, hogy a magyarnak természeti íestsége és ostobasága miatt talán nem is lehetne a tudományt a mi nemzetünkben ilyen értelemben közönségessé tenni: a tudományoknak szépségére és hasznos voltára érzéketlen a magyar. Én .pedig azt) tartom, hogy a mi nemzetünkben az elmének minden tehetségei kitetszhető képpen meg vágynák, amint a sok eleven példák mutatják: hogy pedig a nagyobb rész a tudományoknak ízét nem érzi, az az oka, mert a maga nyelvével nem kóstolhatja." Első kultúrpolitikai röpiratában abból indul ki Bessenyei, hogy „nagyon megszűkültünk a magyarságba", ami annyit jelent, hogy kevés munkát írnak magyarul, és maga a nyelv is szűk, mert nem műveljük rajta a tudományokat és a mesterségeket. — De a magyar nemzetnek mégis egyik legnagyobb kincse ez a nvelví és most egyik legfontosabb eszköze a tudományokban való előre haladásra, tehát a közboldogság .előmozdítására. Gyenge, elégtelen lenne ez az eszköz? Reménytelen lenne a magyarságnak útja a tudományok hegyére? Nem, maga a nyelv, alapanyagában, alapszókincsében és szerkezetében, mint maga a nemzet, ép, egészséges, szép: „Melyik nyelvnek is lehetne több édessége, méltósága, mélysége és könnyű kimondása mint a magyarnak? Mind a deák, mind a francia, mind a német görcsösebb nála. Kivált poétaságra, éneklésre, régi történetek elbeszélésére, dicsérőbeszédre egy nyelv sem haladja meg." (Magyarság.) Mi hát mégis a hiba? Mi az értelme annak, hogy megszűkültünk a magyarságban? Miben szűk a magyar nyelv? — Az előbb, mikor a nemzeti büszkeség beszélt Bessenyeiből, a magyar nyelvnek kivált költői erejét dicsérte. Nem itt hát a hiba, hanem ott, hogy az új, világi kultúra még nem szólalt meg ezen a nyelven, és nem fejlesztette énnek megfelelően a szó- és kife349;