Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

gányban újra és újra fogalmazza gondolatait, így ír erről: „Ha különös nyelved, öltözeted nem lesz, alább esel a zsidónál, ki különös magát az időnek és ellene megveszett sorsának truttzára és világ végéig fenntartja. Nemzet! életedre, halálodra mutatok!" (Beszéd az országnak tár gyárul.) De egy pillanatra, a vita kedvéért, feltételezi írónk, hogy a nemzet a sajátját elvetvén (mint szegényes és alkalmatlan eszközt), idegen nyelvet tenne magáévá és azzal élne. Ez azonban lehetetlen, veti rögtön ellene, mivel a magyarság zöme jobbágyparaszt, akik nem tanulnak meg idegen nyelveket. „Azért akkor fog a magyar nyelv hazánkbul kihalni, mikor a magyar parasztasszonyok deákul, görögül, franciául vagy németül fognak tanulni és magyarul megszűnnek beszélni." Ez pedig soha nem következik be. Addig pedig „míg a jobbágyok magyarul szólnak, addig az uraknak sem lehet a magyarságot elfelejteni". (Magyarság.) — Ennek a gondolatnak legjobb tudomásom szerint Bessenyeiig, de még Bessenyei korában sincs nyoma. Ez egyik legeredetibb és legfontosabb megállapítása, mellyel túljut a nemesi szemlélet korlátain. A 2000 holdas földbirtokos nemest a nyelvről és nemzeti létről való gondolkodása rákényszeríti mintegy, hogv a nemzet fogalmába az alkotmány sáncain kívülrekesztett iobbágvoarasztságot is belefoglalia. Társadalomielfogása szerint különben is minden nemes tulajdonképp a köznépből emelkedett ki, szerinte a köznép „minden nemesi méltóságnak, felsőbbségnek egyszersmind szülőanyja is, tápláló dajkája is, temetője is", (A 'holmiból idézi Szauder: i. m. 85. 1.) Még egv fontos gondolat fűződik Bessenyei Györgvnek a nyelvről vallott felfogásához: [annak felismerése, hogy bár az ország mesterségesen ketté van szakítva, Erdélyt és a nagyobb magyar hazát a nyelv és az egységes nemzeti kultúra összekötik és egyre jobban egységbe forraszthatják. A holmi Jelentésében mondja ki ezeket a fontos szavakat: „.Valaki magyarságunknak (vagyis a magyar nyelvnek) előmenetelére dolgozik, kétségkívül mind/ azokat szolgálja, kik valósággal magyarok, ki mondhatná hát, hogy mikor magyarul ír, Erdélvországhoz nem szól? A magyar nyelvnek, tudománvnak tekintetibe nincs Erdély, hanem csak egy rrfegyar haza." — A tudományoknak magyar nyelven való művelésével egy más természetű megosztottságot is meg akar szüntetni Bessenyei: a felekezetekre való tagozódást. Ez ebben a korban (és még ezután is néhánv évtizedig) bizonvos értelemben kulturális elkülönülést is jelentett. Az erdélyi és református Bod Péter Magyar Athenasá

ban (1766) úgy véli hogy ez a név: Faludi csak költött név! — Bes345;