Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

senyei A filozófus ajánló levelében a mindkét ágon lévő nemes magyar ifjúsághoz szól: „Ismerjetek meg szavaimról, hogy köztetek nevelkedtem, s véletek éltem." A csecsemőség gyenge tejével beszopott anyanyelv köti 'össze a távolban élő minden magyar ifjúval. De szerinte ez a nagy kapocs egymással is összeköti őket: „Nem szólok itt egy hitbéli résznek is különösen; az egész hazám ifjainak teszek ajánlást, kikhez minden különbség nélkül egyenlő szeretettel, hűséggel, barátsággal és magyar atyafisággal viseltetem." A helyes magyar írás módján elmélkedő Bessenyei észreveszi .azt, hogy „ ... hazánkba milyen sokféle módon írnak, beszélnek". (A holmi. XXVIII. A magyar írás módja.) ,Neki érthető elfogultságból az a magyarság tűnik a legtisztábbnak, melyet ;a debreceni és pataki kollégiumokban beszélnek. Ezt tekinti ő mintegy nyelvhelyességi normának, és elítéli azokat a magyar könyveket, melyek ,„ezektűi különböző módon" vannak írva, és úgy véli, hogy „Az ilyen módtul el kell nyelvünket huznyi." E helyen néhány sornyi stílusparódiát is beiktat, hogy a tájnyelv használata ellen iagitáljon. Bessenyei tehát úgy látja, hogy az egvséges nemzeti kultúrának egyik fontos előfeltétele és ismérve az egységes magyar nyelvhasználat, az egységes magyar köznyelv, irodalmi inyelv kialakulása, illetve kialakítása. A Jámbor szándék szerint a felállítandó Akadémiának feltétlen tekintélyt követel nyelvhelyességi kérdésekben. Hogy az Akadémia lehető teljeséggel ölelje fel a magyar nyelv kincseit és sokoldalúan vitathassa meg a problémákat, legyenek tagjai között képviselve ;az összes dialektusok. Nem azért, hogy ezek egyike diadalra jusson, hanem hogy az Akadémiának módjában álljon az egységes, tiszta m,agyarságot kialakítani a dialektusokból, a dialektusok fölötti fmé, a magyar nyelv, a magyar nyelven művelt irodalom és tudomány összeköti a politikailag szétszakított két magyar hazát, nagy, megbonthatatlan közösséget jelent nemes és paraszt között, és alkalmas arra, hogy a feíekeztekre tépettséget is megszüntesse lasan-lassan. A magyar nyelven művelt irodalom és tudomány tehái egyenes vonalban visz előre bennünket az egységes magyar nemzet kialakulása felé, elősegíti annak mielőbbi létrejöttét. Ezzel egyidőben kialakul a tájszólások fölött az egységes magyar köznyelv is, mint nemzeti egység látható kifejeződése. Ez a magyar felvilágosodás nagy nemzedékének sokszor csak homályosan érzett, de híven követett meggyőződése. Ennek a meggyőződésnek Bessenyei adta első összefüggő megfogalmazását. 346;