Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Adatok a magyar tanítási nyelv fejlődés-történetéhez 1527—1790.

előtérbe éppen a magyar tudományos műnyelv problémája. A legkülönfélébb tudományágak magyar művelői leginkább küszködnek a megfelelő nyelv megteremtésével. Egy kissé az is nehezítette munkájukat, hogy nem a MEDGYESI és H

ALLER óhajtotta úton, és nem a magyar nyelv sajátságainak és természetének mélyebb ismeretéből, a nyelvünkben rejlő lehetőségek^ bői, nem az „addig való magyar szókból" (Maróthy) indultak ki, hanem rátértek a könnyebbik útra, a műszavak betű szerinti lefordítására (pl. subsistencia: alatta állóság: Geleji; muscue lus: egerecske (izom): Apáczai; participium: részvévo: Szenczi Molnár), illetőleg a hosszú, testes, meghatározás számba menő „körülírások" mesterséges alkotására. APÁCZAI műszavaira is érvényes KAZINCZY találó jellemzése: Műszavainak legnagyobb része nem név, hanem definitio. s hosszúságuk miatt nem tölhetik be a nekik szánt szerepet. Sajnos, ez a jellemzés általában érvényes mindazokra a műszavakra, amelyek az elvontabb tudományok fogalmainak kívántak nyelvi burkot tadni. (vö. SZENCZI MOLNÁR: pronomen: nomen helyében e vagy eleiben téttetot Ige. — APÁCZAI: subjectum: alája vettetett dolog, obieetum: előben tétetett dolog, abstractum: maga erején \?aló. — SARTORI: filozófia: a böltsesség szeretésének tudománya stb.) 5. Különösen nehéz volt a magyar terminológia megteremtése azért is, mert a polgárosítás vonalában fontos tudiományos áramlatok, elvek, tételek, tárgyak és jelenségek magyar nyelvű tolmácsolása elé sok esetben az is gátat emelt, hogy nyelvünket a latin nyelv használata miatt ilyen feladatok elvégzésére csak kevesen merték, illetőleg akarták felhasználni .Szótáraink is szűkek, készületlenek, s bennük az újszerű fogalmaknak megfelelő szavak maguk is fordítás szavak, vagy teljesen hiányoztak, így mindenképpen a teremtés, az alkotás módszeréhez kellett folyamocfaiok mindazoknak, akik a haladó elveknek megfelelően az eddig nem ismert szaktudományok eredményeit magyarul kívánták tolmácsolni. Ilyen összefügésekben a magyar nyelvű terminológia megteremtésének problémája a magvar tanítási nyelv fejlődésében is központi kérdés. A didaktikus célokat szolgáló szójegyzékek, szótárak (különösen Szikszai Fabriczius Nomenclaturája, Szenczi Molnár, Páriz—Pápai—

Rod szótárai) a szaktudományok magyar műnyelvének megteremtésében kisebb segítséget nyújthattak, bár a magyar szótári szókészlet nagy mennyiségét igyekeztek szótározni s a szakkérdéseket is érintő megjelent könyvek (Beythe: Füves könyv: 1595, ?2.2