Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Adatok a magyar tanítási nyelv fejlődés-történetéhez 1527—1790.

Lippai: Posonyi kert: 1664. Beythe: Stirpivm Nomenclator: 1583. Páriz—Pápai: Pax corporis: 1690. stb.) megfelelő szakszói is helyet kaptak bennük, de csak olyan mértékben, amenynyire az iskola latin oktatásának szükséglete megkívánta. így az iskolák, ;az oktatás elmaradottsága vagy feljődőképessége ezen a területen is számba veendő tényező. Éppen a deákos műveltségű tanult emberek nem is tartották helyesnek a szakszók magyarítását, s ragaszkodtak a latin terminológiához. A sok tekintetben úttörő MOLNÁR JÁNOS még 1777-ben is azt írja magyar nyelven írt fizikájának bevezetőjében, hogy egyesek merészségnek, egyesek hiábavaló munkának tartják azt a buzgóságát, hogy „ily időben, melyben az Ország teli vagyon az ilyenek deákos értésével, Magyarul is mertem hasonlókkal köztük elé-állani". (A természetiekről... hat könyv: 1777.) Az egyes szaktudományok úttörő magyar tolmácsolói minden esetben szükségesnek tartják bevezetőjükben, hogy eljárásuk helyességének és szükségszerűségének magyarázatára, illetőieg védelmére is szó-t ejtsenek. HORVÁTH ÁDÁM, az első magyar lélektan írója is úgy látja, hogy nyelvünk alkalmas ennek a szaktárgynak művelésére is, csak egyesek megszokták azt, hogy a tudományt latin nyelven tálalják nekik, azért idegenkednek a magyar nyelvű tudományos könyvektől, idegen számukra a magyar terminológia, de szokják meg: „ ... melly alkalmatos vólna a magyar nyelv az illyen felséges tudománynak előadására, ha a nemzet hozzá szokna ahoz.. (Psychologia: 1789, megjelent: 1792.) A GÖRÖG és KEREKES lapjában, a „Hadi ás más nevezetes történetek"-ben 1789-ben meghirdetett pályadíjra írt magyar lélektani munkák kritikusainak is sok fejtörést okozott „némely szóllásformának meghatározása", azaz a magyar szakszók helyességének vagy helytelenségének kérdése. Kár, hogy nagyobb nyilvánosság előtt nem indult meg komolyabb elvi vita a tudományok magyar műnyelvével kapcsolatban. 6. A legnemzetibb magyar tudomány, a nyelvtudomány fejlődésében sem jelentett előnyt, hogy ezt a tudományt is oly hosszú icfeig latin nyelven művelték. A magyar nyelvtani irodalom, a m'agyar grammatikák is, bár elsődleges feladatuk lett volna a magyar nyelv grammatizálása. a latin nyelv testére szabott grammatikai szemlélettel és Tátin terminológiával írnak a magyar nyelv sajátosságairól, akkor is, amikor nem térhetlek ki a latin és a magyar nyelv összehasonlítása elől,, s meg kellett emlékezniük mind több és több magyar nyelvi sajátosságról, nyelvtani szerkezetbeli eltérésről. 323;