Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Az általános iskolai nyelvművelő munka néhány kérdéséről

hogyan kerülnek elő a krajcárkák egyenként. (VIII. o.). — A parasztok munkához láttak, meglétesítették az iskolát. (VIII. o.). — Egyik VII. osztályos tanuló értekezés helyett értekezletet ír dolgozatának álcímeként. Nem egyedülálló jelenség az sem, hogy a tanuló szépen akar írni, de ebből furcsa dolgok következnek. így születnek meg az ilyen nyelvi formák: Esteledik. A nap, mint egy piros tenger játszik a havon. (VI. o.). — Csak a szegény kizsákmányolt osztály oszt meg magával mindent. (VI. o.). Noszty Feri huszárhadnagy szerepét tölti be, ezt kiválóan jól megfigyelt tehetséggel írja le Mikszáth Kálmán. (VI. o.). — A proletárok hogyha mindig összefogva csinálnak, akkor mindent meg fognak csinálni. (VII. o.). — A Tiborc élete egy egész paraszti származású rétegre tipikus. (VIII. o.). — A parasztok sanyargó helyzetben voltak, de nem tehettek semmit, mert le voltak sújtva. (VIII. o.). — József Attila történelmi hivatása abban nyilvánult meg, hogy minden versében vezető szerepet tölt be. (VIII. o). — Októberben ünnepeljük a 400 éves hős egri vár védőinek évfordulóját. (VIII. o.). — Ma van az a nagy ünnep, amelyik 400 évvel ezelőtt történt. Sokszor felesleges szóhasználattal, körülírással fejezi ki magát a tanuló: Mikor kiértünk oda, lahová elhatároztuk, hogy megyünk... (V. o.) Másrészt igen gyakori jelenség, hogy a tanulók ugyanazt a szót ismétlik többször egymás után, mivel nem tudnak helyette míásikat: Az iskolánk nagy lelkesedéssel készült a színdarabra. A színdarabot jól lejátszották a szereplők. Mindenki nagy örömmel ment a színdarabra. Én az utolsó színdarabra kaptam jegyet. (V. o) — Egy VIII. o-ban tanító nevelő panaszkodott egyik iskolalátogatásom alkalmával, hogy tanulóit nem tudja leszoktatni a „volt" igének állandó, állítmányi szerepben való használatáról, pedig minden dolgozat írásakor figyelmeztette őket. Kiderült, hogy mást nem is tett annak érdekében, hogy tanulói leszokjanak a „volt" túlságosan sűrű használatáról Márpedig ennyi nyilvánvalóan nem elég. Még mindig nem tudták levetkőzni tanulóink a frázisok hangoztatását: Megfogadtuk, hogy ezentúl jobban tanulunk, és építjük hazánkat. (VI. o.) Egy VII. o. tanuló így fejezi be „ünnepi beszéd"-ét: No, de pajtások,, ne csak ia légbe hangzott pufogásnak tartsátok, amit elbeszéltem! A szókincs Iterületén is sok tehát a tennivaló. A szókincs elégtelensége nem új kérdés, már Geleji Katonát is foglalkoztatta. Magyar Grammatikácskájának „Előljáró beszéd"-ében így panaszkodik: -.„A szóllásban is sok rút illetlenségek vannak, mellyek is az okból származtak, hogy senki a szónak tulajdonságikat fel nem keresi, sem azokat a több nyelvekhez, és eze^i nyelvbéli hasonló szállásokhoz nem alkalmaztatja, hanem <tsak kiki a mint tsetsemő korában szóllni tanult, öreg-korában is 261;