Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Az általános iskolai nyelvművelő munka néhány kérdéséről

szóiil: melly miatt ez az ./ékes és bölts nyelv igen megotrombult, és elparasztult." 5 A nyelművelésnek ugyancsak fontos problémája a helyes mondatalkotás megtanítása. Tanulóink sok esetben hiába is­merik a megfelelő szavakat, nem tudják őket Togikusan mon­dattá fűzni, és 0. mondatodat nem tudják összekapcsolni. Ez­zel kapcsolatban el kell fogadnunk Kerékgyártó megállapí­tását: „Nyelvtankönyveinkben részletes útbagazítást adunk a mondatelemzésre, ugyanakkor egy szót sem fordítunk a mon­dj&talkotásra." Itt kell a hiba forrását keresnünk. És hogy ez mennyire égető kérdés a szókincsfejlesztéssel együtt, bizonyí­tékul áldjon itt egy VI. o. tanuló doígozata. A téma: Petőfi ví­zi útja Pestig. Alcím: Képzelet után. 1— A> feladat az volt, hogy az olvasmányok és a dolgozatot előkészítő megbeszélés után írják íe a tanulók, hogyan utazott Petőfi egy alkalommal Pestig, milyen gyönyörködve hallgatta a hajón a szolgálni in­duló parasztlányok és a zölcjséget szállító asszonyok énekét, mennyi mindent tanult az egyszerű, de szívből' fakadó dalok­ból, hogyan a ihlették ezék dalra őt ;magát is. Az egyik tanuló így dolgozta fel a téniát: l Petőfi mikor felszáll a hajóra, sok mindent látott. Akkor, amikor a hajón utazott, sok népdalt taniilt és maga is írt nagyon sok szépet. A hajón nemcsak népdalt hallott, hanem megtapasztalta azt, hogy a nép milyen nyomorúságban élnek. A hajón látott sok kofát és nagyon sok cselédlányt. A hallott népdalokat megtartotta az eszébe. A dolgozat elolvasása után az olvasó bizony nem érti meg r hogy mit is akart itt tulajdonképpen eftnondani a dolgozat író­ja. Márpedig, úgy hiszem, ennél súlyosabb vádat nem emel­hetünk írásmű ellen. A helytelen mönóatfűzés. a primitív mon­datszerkesztés, a felesleges szóismétlések, a helytelen szóhasz­nálat értelmetlen szóhalmazzá teszi ,az egész dolgozatot. Meny­nyire áll erre Gtíál Géza megállapítása: A tanuló fogalmazásá­nak nincs eleje, nem zárja le a mondanivalókat, a fogalmazás­ban tartalmi és fogikai hézagok vannak, csak sejtetik a gyer­mek mondanivalóját, de nem találják meg a kifejező formát. 8 Megelégeefietünk-e annyival, hogy elégtelent adunk egy-egy ilyen dolgozatra? — Nem', mert hiszen ez a dolgozat — sajnos — nem az egyetlen, a kirívó példa. Ez a tanuló érezhetőleg nem! is volt igényes saját magával szemben; de vajon elég-e az, ha a itanüló törekszik a szép írásra? Figyeljünk meg egy másik, ugyancsak a VI. osztályban írt dolgozatot. Már olvasták a tanulók Petőfi tájleíró remekmű­veit. Arany János Toldiját. Nyilván ennek a következménye, hogy már ők maguk is igyekeznek szépen írni. De lássuk, ml 262;

Next

/
Oldalképek
Tartalom