Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Mikus Gyula: A serdülőkor néhány problémájáról

löket. Ezek a jelenségek általában átmenetiek és teljesen eltűnnek, mikor a szervezetben beáll az egyensúly, amikor befejeződik a serdülés. Meg kell végül említeni, hogy a serdülőkorban erősödik a csontozat, fejlődnek és erősödnek az izmok, hajlékonyságuk, rugalmasságuk is növekszik. Megnövekszik a szív teljesítőképessége és térfogata, feltűnően megnövekszik a tüdő vitáikapacitása. Mindezek a jelenségek az erő és felnőttség érzését kölcsönzik a serdülő gyermeknek, különösen a serdülés előrehaladottabb szakaszában. Általában az említett anatómiai és fiziológiai változások, elsősorban az idegrendszer fejlődése és a hormonális működésben beálló változások, valamint a serdülő megváltozott életkörülményeinek következményeként jelentkezik a gyermekkori pszichikum átalakulása és a serdülőkor sajátos lelki világának formálódása. Jellemző a serdülőre elsősorban a megnövekedett energia és mozgáskészség, melynek mindenképpen utat keres. Ezzel együtt jelentkezik az önállóságra való törekvés, a felnőttség érzése is. Ha a környezet: a család, iskola nem tudja idejében kihasználni és helyes irányba terelni ezt az érzést, akkor\ jelentkezhet a gyakran tapasztalható kisebb-nagyobb összeütközés a gyermek és a szülők, vagy a gyermek és az iskola között, amelyek, — ahogy a serdülő gondolja — nem hajlandók megérteni őt, akadályozzák tevékenységében. Ilyenkor jelentkezhet levertség, kedvetlenség, sértődöttség, sokszor magába zárkózás, vagy durva dacosság, mint az előbbi aktivitás és tevékenykészség teljes ellentéte. A serdülő sokszor túlértékeli saját erőit, nem méri fel helyesen a lehetőségeket, és emiatt szenved kudarcot próbálkozása, sokszor pedig önmaga előtt sem egészen tiszták törekvései, érzelmei; néha annyira bonyolultak belső élményei, hogy nem képes ezeket külső kifejező eszközökkel helyesen visszaadni. Sokszor pedig egyszerűen szégyelli elárulni valódi érzelmeit, gondolatait. Ezért látunk a serdülőnél olyan sok ellentmondást, változékonyságot, amely a felületes szemlélő előtt képmutatásként, színlelésként is hathat. Ha a környezet: a család, az iskola, a nevelők segítik a serdülőt erői helyes felmérésében, képességeinek megismerésében, ha próbálkozásait nem kíséri visszautasítás, gúny, meg nem értés, akkor ezek az ellentmondások lassan feloldódnak, megszűnnek és a gyermek természetesnek találja új, megváltozott életét. A meglévő, de a helyes nevelési eljárásokkal könnyen elhá255;