Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hahn István: A történelmi szeminárium a főiskolán

kednének a referátum szövegével, erről azonban — a hallgatók túlterhelésének elkerülésére — le kell mondanunk. A vita termékennyé tételére a leghelyesebb módszer, ha a referátum tárgyával kapcsolatban álló forrásanyag egy részét,, ill. ezenkívül idevágó marxista klasszikus anyagot vagy feldolgozást is adunk ki kötelező olvasmánynak. Ez lehetővé teszi, hogy a szeminárium túl az egyéni munkán az egész csoport ügyévé váljék és egyúttal alapul szolgáljon tartalmas hozzászólásoknak és bizonyos forrásanyagon ill. feldolgozásokon alapuló, alkotó bírálatnak. • d) A szeminárium vezetése. A referátum időtartama legalább 15—20 perc, legfeljebb 35—40 perc. Ez utóbbi esetben megvitatására teljes 'két órát kell szánni. A dolgozat felolvasása előtt, ha szükséges, a szemináriumvezető párperces bevezető szavaiban rávilágíthat a téma fontosságára és azokra a 'főszempontokra, amelyekre a hallgatóknak a dolgozat megvitatásánál ügyelniük kell. Ezután kerül sor magára a referátumra. A szemináriumi dolgozatot teljesen kidolgozott formában kell elkészíteni. Ez hozzájárul hallgatóink fogalmazási készségének fejlesztéséhez, ahhoz, hogy gondolataikat tömören, világosan, szabatosan legyenek képesek megfogalmazni. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a referátumot feltétlenül fel kellene olvasni. A hallgató az előre elkészített szöveg alapján szabadon is előadhatja mondanivalóját. Ez élénkebbé teszi a szemináriumot és fejleszti hallgatóink előadó készségét is. Figyelembe véve leendő pedagógusi pályájukat, ezt a követelményt nem szabad lekicsinyelni. A megvitatás a hallgatók kérdéseivel kezdődik, amelyekre a dolgozat írója vagy szükség esetén a szemináriumvezető válaszol. Ezután következnek a korreferensek és a nem-hivatalos hozzászolók 'felszólalásai. A hozzászólásokat igyekezzünk úgy irányítani, hogy azok — a mostani gyakorlattól eltérően — ne legyenek pusztán kiegészítő jellegűek, hanem magának a dolgozatnak központi kérdéseihez szóljanak hozzá, foglaljanak velük kapcsolatban kritikus állást. Ha megfelelő forrásanyagot adtunk ki kötelező olvasmánynak és ha az első felszólalások jól elő voltak készítve, ezek újabb kérdéseket, hozzászólásokat váltanak ki. A vitát a referáló válasza, majd a szemináriumvezető zárószava fejezi be. Ebben értékeli a referátumot, hozzávetőleg a következő szempontok alapján: 9 mennyire használta fel a forrásanyagot és az irodalmat? Törekedett-e önállóságra? Milyen mértékben tudta megoldani a kitűzött kérdést a marxista-leninista álláspont alapján? Előadásának külső keretei: stílusa, 192;