Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)
azt a nyelvtankönyvet, amely tartalmában kora színvonalán áll. Abban pedig meg'is előzte korát, hogy teljés mondattant ad| s — ahogyan a Nyelvtudományi Közlemények egyik cikkírója megjegyezte: „egész nyelvtantanítását átszövi a szóvíszonyítás (mondattan) vonalaival." 2 3 Hunfalvy Pál Szvorényi nyelvtanát bírálva, azt emelte ki dicsérettel, hogy Szvorényi „eddigi nyelvtanaink azon hiányait" akarván megszüntetni, hogy „egynémi hagyományos systema békói közt feledik a módszert, nyelvtankönyvében tekintettel volt arra a követelményre is, hogy „tanodáinkban olly igen lényeges nemcsak a jót, hanem jól is adni." 2 4 Szvorényi József eddig kellően nem méltányolt nyelvtariírói munkássága mellett Riedl Szende munkáit kell kiemelnünk. Riedl Szende magyar nyelvtana abban a tekintetben volt elmemozdító pedagógusaink számára is, hogy hangsúlyozta benne: „A nyelvtannak történetinek kell lenni, s a nyélvtán feladata a nyelvet nemcsak úgy fogni fel, amint az megvan, hanem amint lett azzá, ami." 2 5 Úttörő jellegű volt az a kezdeményezése is, hogy nyelvtanában az eddigi gyakorlattól eltérően „az önalkotású példák" helyett íróink nyelvéből merítette példatárát. Riedl nyelvtana a hangtannal kezdi a nyelvtani ismeretek adását, majd folytatja a szótannal és befejezi a mondattannal. Külön meg is okolja ezt a beosztást: „A nyelvtan a hangtannal kezdődik, melynek körébe azon jelenetek tartoznak, melyek csak a nyelv érzéki oldalára, a hanganyagra vonatkoznak, anélkül, hogy a nyelv fogalmi tartalmát módosítanák... A nyelvtan további feladata a szóalkotást (szóképzés és szóviszónyítás) előadni a szótanban s végre kimutatni, mint lépnek össze a szók mondatokban, melyekben mint önálló alakzatok, s egyszersmind mint a mondat egységének tagjai szerepelnek és ez a mondattan." Külön kiemelendő munkásságában az is, hogy kortársai közül talán a legtöbbet tett a nyelvtan megbecsülése és a nyelvtan jelentőségének kiemelése terén. Az iskolai nevelők számára is szánt nyelvtan könyvében külön sorokat szentelt a nyelvtan lényegének bemutatására: „A nyelvtan keletkezik, midőn a gondolkodó szellem, mely addig is a nyelvben megtestesült, de anélkül, hogy ezen eljárásnak törvényeit ismerte volna, önmagára figyel, be,szélési működését önmaga előtt világossá teszi, annak törvényeit fogalmak alakjába önti. A nyelvtan a nyelvérzéket tudománnyá emeli." Riedl nyelvtani és nyelvtudományi munkássága egvúttal arra is jó. példa volt, hogyan kell felhasználni a kor haladó nyelvtudományi elméleteit, a külföldi szakmunkák vizsgálatainak eredményeit is az iskolai nyelvoktatásban. Erre vonatkozik ez a vallomása is: „Ha a nyelvtudományban haladni, vagy annak továbbvitelében részt óhajtunk venni, 19
