Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hahn István: A történelmi szeminárium a főiskolán

A kétféle típust lehetőleg ne keverjük össze: adjunk az általunk leghelyesebbnek tartott! típusnak megfelelő, következetes tematikát, amely vagy a 'források elemzését, vagy az egyes problémákat veszi alapul. 3. Az előadástól független szeminárium. Az előadástól független szemináriumok a félévi előadások általános anyagának egy részéhez kapcsolódnak csupán, az egyes előadások témáitól pedig teljesen függetlenek..

5 A félévi tematikának egyetlen problémakörét ölelik fel a lehető legnagyobb alapossággal, a többi problémakörrel nem foglalkoznak. Ilyen szemináriumi típust alkalmazunk, ha pl. egy féléven át csak a magyar munkásmozgalom' történetét (dolgozzuk fel, pl. 1867—1914 között, vagy kizárólag a két világháború közötti nemzetközi viszonyokat beszéljük meg. A szemináriumnak ez a típusa különösen értékes a készségek 'fejlesztése szempontjából. A részvevőknek ugyanis egy tárgykört minden oldalról megmutat és így a tudományos elmélyedés és eszmei-politikai értékelés és nevelés olyan lehetőségeit nyújtja, mint a szeminárium egyetlen más típusa sent Hátránya azonban az, hogy a szemináriumokon fel nem dolgozott, nem kevésbé fontos anyagrészek tüzetes megvilágítása elmarad és így ,a hallgatók ismerete nagyon aránytalanná válik. Főiskolai fokon nehézséget okoz az eredeti forrásanyagnak megfelelő bőségben való előteremtése is. Nem véletlen az, hogy a szemináriuminak ezt a típusát a Szovjetunióban is főként az egyetemeken kultiválják. A pedagógiai főiskolákon, bár az anyagkövetésről lemondanak, és számonkérés egyáltalán nincs, a szeminárium mégis az anyag valamennyi súlyponti kérdését feldolgozza, (nagyjából az előadások sorrendjében', annak a szemináriumi típusnak megfelelően, amelyet „előadást kísérő" jellegűnek neveztünk. Az anyagtól teljesen elszakadó szemináriumi típust mégsem küszöbölhetjük ki teljesen a főiskoláról. A mi viszonyaink között a III. évben semmiképpen sem tekintem elvetendőnek. Lehetséges egy olyan formája, amelyben a hallgatók szakdolgozatuk tárgyából számolnak be. Mivel azonban a történész "hallgatóknak csak egy része ír ebből a szaktárgyból szakdolgozatot, ezeknek bemutatását külön e célból szervezett, és nem az egész hallgatóságot magába foglaló speciálkollégiumon tartom megfelelőnek. Nem elvetendő tehát a III. évfolyamon, egységes tematikájú, egyetlen központi kérdés körül forgó szeminárium szervezése. Ezt megkönnyíti nemcsak a hallgatók várható nagyobb érettsége és a képzés remélhetőleg magas színvonala, hanem az a tény is, hogy itt egyrészt időbelileg szűk korlátok közé szoru185;