Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hahn István: A történelmi szeminárium a főiskolán

szemináriumon ö maga küszködik gondolatainak értelmes, tömör, logikus kidolgozásáért. Az előadáson tudomásul vesz — a szemináriumon érvel, cáfol, vitatkozik. Az előadást — ideális esetben — a hallgató maga sajátítja el — a szemináriumon a helyes vélemény az egész csoport kollektív részvételéből, vitájából bontakozik ki. Az előadás a mindenkire kötelező tananyagot nyújtja — a szeminárium a kötelező anyagon túlmenő ismeretek felé vezet. Éppen ezértj (az előadás csak a fő problémákat világítja meg — a szeminárium módot ad a központi kérdésektől távolabb eső, mellékesebb, de azért jellemző, érdeklődésre méltó, a főkérdést más oldalról megvilágító tények és jefenségek megbeszélésére. Amire az előadás a legközvetlenebb, legegyenesebb úton — de éppen ezért kötöttebb, elsősorban fegyelmezett gondolkodást követellő és erre nevelő módszerével törekszik, ugyanarra tart a szeminárium is a maga bizonyos fokig fellazítottabb, spontánabb — de éppen ezért önálló munkát, alkotó kezdeményezést feltételező és fejlesztő módszerével. Hangsúlyozzuk: nem kétféle célról van itt szó, hanem egyazon oktatói és nevelői feladatkör elérésére vezető különböző módszerekről. A szeminárium — így a történelmi szeminárium — eredményességét is az biztosítja, ha a főiskolai képzés egyetemes céljait — a 'szilárd( Iszakmai ismeretek nyújtását, az ismeretek átadására irányuló képességet, a megingathatatlan materialista, marxista-leninista világnézetet, a párt politikája melletti egyértelmű és harcos kiállást, az általános műveltség fejlesztését — a maga 'Sajátos rrpdszerével a hallgatók önálló munkáján,, kezdeményezésén keresztül szolgálja. Nem egyszerű tehát a szeminárium, s benne a történelmi szeminárium feladata. A szabad vitára kell módot adnia úgy, hogy éppen a vita szabadságából bontakozzék ki marxizmus világnézetének mindenkit meggyőző és ezért mindenkire kötelező igazsága. Az egyéni kutatásra, elmélyedésre kell lehetőséget adnia, anélkül, hogy csorbát szenvedne a szemináriumi munka kollektív jellege. A kötelező anyagon túlmenő tematikával is szolgálnia kell a kötelező anyag elsajátítását. Az önáíló kezdeményezést kell fejlesztenie úgy, hogy attól ne szenvedjen a képzés elengedhetetlen fegyelme, a tudományos elmélyedést kell szolgálnia úgy, hogy egyúttal kidomborodjanak a tanárképzés központi feladatai is; végül a szaktárgyi kutatás módszereivel és főproblémáival, tudományos ismereteink forrásaival és azok felhasználásával, legjobb esetben egyes, rátermett hallgatóknak az önálló búvárkodásra és alkotó munkára való előkészítésével oly módon 'kell foglalkoznia, 180;