Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

4. A pedagógus-kollektíva szerepe a bíraéóképesség fejlesztésében. A kritikai szeliem fejlettsége kétségkívül tükörképe annak, hogy a pedagógusok, a pedagógus kollektíva milyen fokon áll a bírálat és önbírálat terén. Nyilvánvaló, hogy az olyan kollektívák amelyek passzívak, ahol hiányzik a helyes elvi szókimondó bírálat, vagy ahol ilyen igény nem is jelentkezik, ott kevés eredmény mutatkozik a tanulók bírálóképességében. Nagy szerepe van tehát a bírálóképesség fejlesztésében a nevelők kommunista, elvi kritikai szellemének, a helyes kritikai szellem fejlesztésének. Ez nagy mértékben az iskolai pártszervezet jó nevelő munkájának függvénye. Jelentékeny szerepe van továbbá a társadalmi munkának, tömegszervezetek nevelő munkájának, valamint a pedagógusok ideológiai-politikai továbbképzésének is. Azt, hogy a nevelőtevékenység önismeretet, önbírálatot, mások tapasztalatain való okulást kíván, már régóta hangoztatták a haladó pedagógusok. Tavasi Lajos írta 1847-ben: „Azon szülő legrosszabbul neveli gyermekét, ki sohasem nézi meg, mint nevelnek mások; ki sohasem tanulja meg, mint neveinek mások; ki soha sem értekezik más szülővel, mint kellene a gyermeket jobban, célszerűbben, önjövőjüket megállapítandóbban nevelni; épen így nézem en a dolgot a nevelők között is egymásra mérve; ők, mint nevelők, a szülék, ugy szülék, szellemi éltetők es nemzők a nevelők is; ők tehát mondom, ha egymasra nem akarnának figyelmezni, egymást meglesni, egymást megbírálni (Kiemelés tőlem, B. J.), egymást bátorítani, serkenteni, szóval, egymástól tanulni: vájjon miként nevelhetik önmagukra hagyatottan nevendékeiket." (Tavasi Lajos: Vál. Ped. Müvei. Bp., 1955. Tankönyvkiadó, 25. 1.) A mi társadalmunkban a pedagógustól és a pedagógus közösségtől magasrendű példamutatást várunk, a bírálat-önbírálat fejlesztése terén is. A mi pedagógusainknak igazi kommunista céltudatossággal, közös erőfeszítéssel kell törekedniök a helyes kritikai szellem kifejlesztésére. Nem érhetünk el valódi eredményt, ha pedagógus közösségeinkből hiányzik a valódi céltudatossság, a helyes kritikai szellem. A példamutatásnak (Vö. Petrov: A pedagógus tekintélye és személyes példaadása, Bp. 1952. Tankönyvkiadó) óriási jelentősége van akkor is, ha a pedagógus közösségek belső életének hibáit, a kritikai szellem fogyatékosságait a növendékek közvetlenül nem tapasztalják. Makarenko figyelmeztet arra, hogy a pedagógus közösségben nem lehet helye a frivol, gúnyolódó hangnemnek, a kritika eltompulásának, hiányának. 1

1 A pedagógus közösségekben tehát példamutatóan helyes, bátor bírálószellemre van szükség. Ezért nagy hiba, hogy sok helyütt a bírálatok elvontak, formalisztikusak, nem személy sze122