Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

rintiek, vagy esetleg személyeskedők. (Vö. Köznevelés 1951. április 15. számában Huszár Pál cikke a nevelői értekezletekről.) * * * A pedagógus közösségnek a tanulókkal kapcsolatos bírálatát! jellemezze a tapintatosság és ugyanakkor, ha a helyzet megkívánja, a bátorság, ,az erélyes fellépés. Nagyszerű példát ad az éleá, bátor kritikai kérdés feltevésre Kalinyin. A Nagy Honvédő Háború idején az egyik nevelőintézet tanulói a légi bombázásoktól megijedve, elmenekültek. Az intézet igazgatósága, miután a növendékek visszatértek, igyekezett behatóan megmagyarázni a tanulóknak, hogy mennyire helytelen volt a menekülés. Kalinyin, a pedagógusoknak ezzel a reagálásával kapcsolatban elégedetlenségét fejezte ki.: „Ez nem elég. össze kellett volna gyűjteni a fiúkat és megmondani nekik: „Ti gyáva legények! Megfutamodtatok? Micsoda honvédők vagytok ti? Apáitok harcolnak a fasisztákkal, ti pedig szétszaladtok a falvakba. Abban bíztunk, hogy megvéditek az iskolát, ti pedig hősiesen megfutamodtatok. .. így kellett volna megszégyeníteni a fiúkat, azután azt mondani: „Rajta, építsünk óvóhelyet, hogy biztonságban legyetek, készüljünk fel a bombázásokra!" (Kalinyin: A kommunista nevelésről, Bp., 1949., 166. 1). A helyes, bátor kritikai szellem kifejlődése a pedagógus kollektívában elengedhetetlen követelménye annak, hogy a tanulók közt helyes kritikai szellemet tudjanak kialakítani. Lagymatag, passzív, helytelenül kritizáló pedagógusok nem tudhatnak igazi kommunista kritikára nevelni. ^ »Je sjí Tapasztalatgyűjtésünk arra vall, hogy a pecíagógusok tudatában és gyakorlatában is sok a téves nézet, helytelen irányzat a bírálóképesség fejlesztése terén. Sokan leszűkítik a bírálóképesség fejlesztésének problémáját a feleltetésre. Ez a lényegében intellektualista beállítottság káros, mert éppen a kritikai szellem erkölcsi, közösségi nevelőhatását szorítja háttérbe. Ezzel az intellektualista magatartással függ össze az is, hogy az úttörőszervezet szerepét sokan nem látják tisztán. Véleményeltérések vannak abban is, hogy az egyes életkorokban mennyi valósítható meg a bírálóképesség fejlesztése terén. Akadnak, akik szerint az alsó tagozatban inkább csak a külső renddel kapcsolatban lehet kritikára nevelni (pl. Egerbocs). Mások szerint viszont — helyesen — már az alsó tagozatban is nagy gondot kell fordítani a helyes bírálat-önbírálat fejlesztésére. — A középiskolai nevelők pedig gyakran hajlamosak lebecsülni az ált. iskola munkáját e téren, és szinte élőiről kezdik a bírálóképesség fejlesztését. Az iskolai tantestületek egy részében napjainkban már igyekeznek tervszerűen foglalkozni a bírálóképesség fejlesztésével. Nem ritka eset az, hogy a tantestület hetenként megbeszéli: 133