Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása
fontos az őszinteségre nevelés, a bajtársiasság, segítőkészség kifejlesztése, a bírálat-önbírálatí megfelelő alkalmainak (pl. pajtáscsalá&fogl.) szervezése, a felesleges és helytelen „bírálatok" leküzdése. Hogy milyen jelentős szerepe van a bírálatnak már az ált. isk. I. osztályában is, azt jól tanúsítja Szarka József: „Nevelőmunka az általános iskola I. osztályában" című, sok gyakorlati tapasztalatot közlő műve. Ez a munka nem speciálisan a bírálat nevelésével foglalkozik, hanem átfogóan az egész I. osztály nevelőmunkáját tárgyalja; mégis a 74 oldalas munkában nem kevesebb, mint 12 olyan esetet találunk, mely a bírálat-önbírálat nevelése szempontjából jelentős. így P'- ig e n tanulságos e tapasztalatgyűjteményből a következő eset, mely az I. osztályban az ötödik tanítási napon történt meg: A tanítónő, miután befejezték a beszélgetési órát, felállítja a tanulókat. Ekkor megszólal az egyik tanuló: „Szünet van." — A tanítónő erre így reagál: Ez teljesen felesleges. Gondoljátok meg, hogyha mindenki csak ezt a két szót mondaná, milyen lárma keletkeznék. Mondjátok csak: (mind mondják:) „Szünet van." (Látjátok!) (Im. 25. lap.) Vagy mennyire rövid és hatásos a következő megjegyzés egy későn jövő tanulóval kapcsolatban: „Látjátok, G. Tamás későn jött. Most meg kell várnunk, míg kicsomagol. 30 gyermeknek várnia kell — egyre." Természetesen, az I. osztályban nemcsak; a tanító -bíráló megjegyzéseivel találkoztunk, hanem a tanulók is meg tudják bírálni egymás betűformáit, olvasását, stb. Az említett kiadványban szép példáját találhatjuk a tanító önkritikájának is: A tanítónő rajzol a táblára. Valaki zajong, és erre hátrafordul, de közben elvéti a rajzot. Erre a tanítónő nevelési szempontból így aknázta ki a helyzetet: „Látjátok, ezt a vonalat elhibáztam, mert hátranéztem. Még a felnőtt is eltéveszti, ha nem figyel, hát még a gyermek. Ezért nem szabad soha hátraforgolódni." Ez a rövid kis önbírálat egyben szemléletesen a tevékenység hibájára rámutatva, a kis I. osztályos tanuló előtt is gyakorlatilag bizonyítja a figyelem koncentrációjának fontosságát mindenféle munkában. Szambrosz a II.— III. osztályban már elég szembetűnőnek, szélesebbkörűen elterjedtnek látja a bírálókészséget; nagy itt a szerepe a pionyírszervezetnek; hangsúlyozza azonban Szambrosz, hogy ez csak céltudatos, jó nevelőknél van így. A IV., V. osztályban Szambrosz a bírálat-önbírálat fokozódását látja, habár itt még mindig többnyire a tanulók szűkebb társadalmi, otthoni környezetére terjed ki a bírálat. Mégis ezekben az osztályokban már tudatosabb, célszerűbb társadalmi jelleg is mutatkozik a bírálatokban. (Pl. egymás magatartásbeli hibáinak szó103
